Látomás
Egyik nap érdekes kérdéssel fordultam Carlisle felé.
- Mi van azokkal a barátaitokkal, akik úgy volt, hogy jönnek?
- Alice szerint meggondolták magukat. Soha nem volt biztos, hogy jönnek, csak Alice látomása szerint.
- Ja, biztos megtudták, hogy hamarosan idejön a Volturi és beijedtek.
- Csodálkozol? – kérdezte kedvesen.
Csak később jöttem rá, hogy mit is mondtam valójában. Miattam nem jönnek majd el a barátaik, mert félnek attól, ami történni fog vagy, amibe keveredhetnének. Carlisle-nak pont ezért dühösnek is kellett volna lennie, ehelyett csak rám mosolygott és nyugtázta a beszélgetésünket.
- Mindenki jön – mondta Alice, mikor odaért mellénk.
- Háborúra készülnek. Komolyabb gond van itt, mint gondoltam.
- Arra számítanak, ha Demetri veszít, akkor lesz elég idejük, hogy Arót és vele a Volturit megmentsék.
- Ez lehetetlen. A szabály őket is köti. Ráadásul ezt a szabályt ők hozták – mondtam.
- Miből gondolod ezt Edward? – kérdezte Rosalie.
- Te is ezt tennéd, ha meg akarnál védeni valakit vagy valamit. Ha a harcosod elbukik, akkor próbálod menteni a menthetőt. Szerintem mikor létrehozták ezeket a szabályokat, nem gondoltak bele jobban a döntéseik következményeibe.
- Ez őrültség. Én nem azért választottam Arót, hogy háború legyen – kezdtem megijedni a döntésem következményeitől. – Én nem akarom, hogy valaki más is meghaljon Demetrin vagy rajtam kívül.
- Pont te mondtad, hogy kötnek a szabályok. Ha ez igaz, akkor amennyiben Demetri elbukik Arónak is kell. Ez esetben háború lesz – folytatta Edward a gondolatát.
- Egyébként pedig – csatlakozott be a vitába Jasper. – Nem másról van szó, hanem rólad. Cassie, rajtad van a hangsúly. Minden attól függ, hogy nyersz vagy vesztesz Demetri ellen. Addig nem fognak semmit tenni, amíg ők állnak nyerésre. Jelen helyzetben nem így van, de biztos kitalálnak majd valamit.
- Te is tudod, hogy annak van joga végezni a kihívóval vagy kihívottal, aki legyőzte a harcosát – mondta Carlisle. – Ez esetben ez te leszel, ha megölöd Demetrit.
- Nem akarok erre gondolni. Ahogy hallom a vége úgyis az lesz, hogy meghalok, mert a Volturinak működnie kell, nem számít, hogy milyen áron.
- Nem ölhetnek meg, amíg Aro él.
- Miért is nem? Arónak is az az érdeke, hogy végre tűnjek el az élők világából.
- Mi is ott leszünk, hogy megakadályozzuk őket abban, hogy a harc végeztével megöljenek – csatlakozott Jasper.
- Elég! – kiáltottam fel – Nem akarom hallani!
Kimasíroztam a házból. Nem akartam hallani a halálomról, pedig egy hónapja még mindent megtettem azért, hogy bekövetkezzen. Azért készítettem el a végrendeletet is. Igen, ez igaz, de akkor még nem volt családom. Most van. Ennek ellenére, ha megnyerem a mérkőzést, akkor se maradok velük. De legalább tudom, hogy lesz hova hazatérnem. Nem érzem, hogy maradnom kéne. Nagyon jó volt ez az idő, amit velük tölthettem, de akárhogy nézem, egy magányos farkas vagyok. Évezredek óta vándorlok egymagam, és ebből alig néhány évig volt csak társam. Igaz, hogy azóta teljesen felborult az életem, de a lényegen nem változtat. Az, hogy most van egy családom, nem jelenti azt, hogy ne járhatnám egyedül az erdőket, városokat. Így akartam megnyugtatni magam, de tudtam, hogy ez mind hazugság. Pont az ellenkezőjét kiabáltam Edward arcába egy nagyon csúnya veszekedés alkalmába. Akkor azt mondtam, hogy maradni akarok, nem pedig elmenni. Elmentem a rétre, ahol másnap minden eldől. Élet és halál. Nem csak az én sorsom, hanem sok más vámpír sorsa is. A románok biztos örülnének, ha kiderülne, hogy a Volturinak vége. Talán még istenítenének is, de nekem aztán főleg nincs rá szükségem. A románoktól végképp nincs. Rengeteg harcot játszottam le a fejemben. Olyanokat, amiket már végigcsináltam és olyanokat, amik lehetségesek voltak másnapra. Tudtam, hogy nem lehet előre megtervezni egy csatát. Úgy pedig főleg nem, hogy az ellenfeledet nem is ismered. Nem az anyád vagy a testvéred, hogy ismerd őket. Soha senkit nem tudsz megismerni nem számít milyen régóta vagy vele. A nagy elmélkedésben észre se vettem, hogy besötétedett.
- Nem lesz semmi baj. Tudom, hogy sikerülni fog. Mindenki bízik benned.
- Köszi, Carlisle. Erre nem lehet felkészülni, hiába akarok. Majd holnap minden elválik.
Nem szólt többet csak megveregette a vállam és elindult vissza a ház felé.
- Ha lehet, akkor a többiek ne jöjjenek ide, hogy elmondják azt, amit te is. Kíméld meg őket egy fölösleges úttól.
Nem válaszolt, amin nem is voltam meglepődve. Mindenkitől ugyanazt hallani eléggé fáradtságos dolog lett volna számomra. Persze, ha nekik jólesett volna, akkor türelmesen és mosolyogva hallgattam volna végig. Rossz érzésem volt a másnappal kapcsolatban, ahogy haladott előre az idő. Nem tudtam megmagyarázni, hogy mi az, de tudtam, hogy semmi jó sem lehet. A jó dolgok előtt nem szokott rossz érzésem lenni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
