Menekülés a család elől. 1. rész.
Edward szemszöge:
- Bella, Bella Édesem! Nyugodj meg! – kérleltem.
- De hát ő az oka Edward!
- Tudom, de nem ez a megoldás! Tudom, hogy tudod!
- Igen! Igazad van! – mondta már nyugodtabb hangon. – Most egyedül szeretnék lenni! Bocsáss meg! – s ezzel elviharzott az erdőbe.
- Edward, köszönöm! – szólalt meg végre Emmett.
- Szerintem jobb lenne, ha te is elmennél egy időre. – válaszoltam lenézően.
- Igazad van! – és el is viharzott az erdőbe. Ki tudja hova, ki tudja mennyi időre? Mind a két kérdésre megkaptam volna a választ, ha bele nézek a gondolataiba. De most túlzaklatott vagyok ahhoz, hogy ilyenre koncentráljak. Végül 2-3 perc vívódás után úgy döntöttem nem érdelek mit ír a kislányom én akkor is utána megyek. El is indultam Forks és a repülőtér irányába ám hiába kerestem nem találtam sehol Nessie illatát. Így végül a ház körüli teljes erdőt végig kutattam mire rátaláltam a nyomára. Ám az teljesen az ellenkező irányba vezetett, mint amerre írta. Így végül visszasiettem a házhoz. Ahol szerencsémre még mindig csak Jasper tartózkodott.
- Jasper?
- Igen, Edward?
- Szükségem lenne a segítségedre!
- Persze bármiben számíthatsz rám.
- Nessie után akartam menni. De teljesen más irányba ment, mint írta.
- És én ebben, hogy segíthetek?
- Úgy hogy te elmész a rendes úton a reptérre, aztán ha szükséges Forks-ba.
- Rendben és te?
- Én követem az a nyomot, amit Nessie hagyott. Telefonon tartjuk a kapcsolatot.
- Rendben akkor induljunk.
- Oké! És Jasper.
- Igen?
- Köszönöm. – mondtam és már száguldottam is az illat irányába.
Bella szemszöge:
Elfutottam, már megint csak menekülök a problémák elől. Ahelyett, hogy vállalnám a következményeket a teteimért. Readásul nagyon csúnyán bántam Emmett-el hisz biztos nem szándékosan tette, amit tett. És Rose ezt biztos nem bocsátja majd meg nekem. Pedig már kezdtünk egész jobban lenni. Na és persze Edward. Legfőképp miatta kellet volna ott maradnom. Hisz neki is legalább annyira fáj az, hogy elment Nessie mint nekem. S a helyet hogy támaszt nyújtanék neki, mint ahogy azt az esküvőn megfogadtam, hogy jóban,rosszban együtt. Inkább elfutottam. Szörnyű Feleség vagyok! De legfőképp szörnyű Anya!
Edward szemszöge:
Már vagy fél órája futok ugyan abba az irányba. Jasper már egyszer hívott, hogy a reptéren van, és hogy érzi Nessie illatát. De én teljesen össze vagyok zavarodva, mert itt is érzem az illatát miközben Jasper meg a reptéren érzi. Ami két teljesen már irány. Nem értem miért csinálta ezt a kislányom. Ha, csak nem azért mert nem bízik bennem. Ebből is látszik, hogy szörnyű Apa vagyok.
Nessie szemszöge:
Érzem, hogy Apáék követni fognak. És azt is tudom, hogy a csapdám sem tart öröké. Valamit gyorsan ki kell találnom, ha nem, akarom, hogy megtaláljanak. Pedig már érzem, hogy valaki közeleg. Itt ülök, egy nagy tölgyfa alatt s azon gondolkodom, hogyan verjem át a családom. Ez igazán szánalmas. De azt hiszem meg van! Mivel csak egy családtag várható. Elkapok egy szarvas és ráadom, a kabátom meg jól átitatom a szagommal. Aztán útjára bocsátom. Én pedig az ellenkező irányba fogok rohanni lehetőleg, úgy hogy minél kevésbé, lehessen érezni az illatom. Így várhatóan a szarvast fogja követni nem pedig engem. Így lesz egy kis időm kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés…..
S így is tettem, sikerült elfognom egy szarvas, ráadtam a kabátom, de előtte még jól bedörzsöltem vele szegény rémült állatott. És most rohanok, és reménykedem, hogy bejön a tervem.
Edward szemszöge:
Na, most erősebben érzem, az illatát talán most mégis beérem? De nem csak egy üres réten vagyok, ahol van egy nagy tölgyfa ahol a nyomok szerint jó ideig megpihent. De legalább azt tudom, hogy itt járt. Nem is olyan régen. Na de ideje tovább menni. Hát ez nem igaz! Kettéválik az út már megint. De melyiket kövessem? Az egyik délnek, míg a másik északnak megy. A déli erős illatú frissnek tűnik, míg az északit alig érzem, nem igazán gondolom, hogy friss lenne. Hát legyen, akkor délnek indulok. Remélem jól döntöttem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
