Nessie szemszöge:
Láttam anyán, hogy mennyire furcsállja azt, hogy Jasperral jöttem. Bár, ha jobban belegondolok apán és Jasperon kívül mindenki meglepődött. De tényleg azt értem, hogy apa kiolvasta a fejemből is így már nem volt neki meglepi, de Jasper nem tudhatta, hogy miért vele megyek. Ha, csak nem azért mert már számított rá, de hát hogyan? Jaj, remélem nem értette félre azt, hogy ma egész nap a nyakán lógtam és ezért már természetesnek vette, hogy vadászni is vele fogok. Na, ezt most jó kifőztem magamnak, de tényleg ha nem ezért, akkor mi másért nem lepődött meg. Ez valahogy meg kell vele beszélnem sürgősen. De nem, nem gondolhatok ilyenekre hisz biztos, hogy tudja, hogy én nem azért jöttem vele. Meg, ha esetleg mégis így gondolta volna azt apa tuti, hogy nem tolerálta volna egy könnyen. A gondolatmenetemből Jazz hangja húzott vissza:
- Mire gondolsz?
- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem zavarodottan.
- Óh, bocs csak éreztem, hogy először elmélyedtél valamiben aztán megijedtél aztán elhatároztál valamit végül elbizonytalanodtál, megnyugodtál és végül a hangomra zavarba jöttél. És mindezt kb fél perc alatt, ami még egy vámpírnál is sok lenne. És gondoltam megkérdezem, mert nagyon kíváncsivá tettél. De nem muszáj, ha nem akarod – mondta egy vigyor kíséretében.
- Jah, tényleg elfelejtetem, hogy te mindent érzel. Szóval, csak arról van szó… – körítetem. Na, ezt most, mégis hogy a halálba kérdezem meg? Hisz nem mondhatom azt, hogy ugye nem érted félre azt, hogy mostanában állandóan veled vagyok, és hogy mi az oka annak, hogy nem lepődtél meg azon, hogy veled jöttem pedig még én magam sem tudom, hogy miért csináltam? Ez így vér ciki lenne, de nem húzhatom az idő ez így is kínos ráadásul érzi a hezitálásom, ez egyszerűen pompás. Gyerünk Nessie mondj valamit. Szólalj már meg! – Na, szóval csak azon gondolkodtam, hogy te miért nem lepődtél meg azon, hogy veled jöttem. Meg, hogy ugye nem érteted félre? – kimondtad te hülye idióta, hogy mondhattad ki így!
- Nem nyugodj meg nem értettem félre! - mondta mindezt, cseppet sem megnyugtatóan ugyanis egy hatalmas vigyor kerekedet ki az arcán!
- Ez egyáltalán nem vicces! – durcáskodtam.
- Jól van, na, bocsi. Ami pedig a másik kérdésedet illeti, csak azért nem lepődtem meg, mert számítottam rá.
- De... de hisz az előbb azt mondtad, hogy nem értetted félre!
- Nem is értettem! Csak számítottam rá, hogy nem édesanyáddal akarsz majd menni! S a leglogikusabb választás én voltam! Minden szempontból.
- Jah, tényleg hisz te stratéga vagy mindent kigondoltál, hogy nem gondoltam rá – és ezzel be is fejeződött a mi kis beszélgetésünk. Mind a ketten belemélyedtünk a vadászatba. Ő szokásához híven egy szarvast ejtett el, még én egy medvét. Miután végeztünk elindultunk a megbeszélt helyre. De mint kiderült ahhoz képest, hogy úgy éreztük gyorsak voltunk mi érkeztünk utoljára. Ami azért volt szomorú, mert így Emmettnek volt mivel szekálni minket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
