8. Els� l�tom�s

Alice


Kevesebb, mint egy h�t telt el a tal�lkoz�sunk �ta. Ebb�l k�t napot �taludtam kisebb �brenl�ttel megszak�tva �s mi�ta fel�bredtem rendesen az �ta sose maradtam egyed�l. De v�rjunk csak, nekem van egy ap�m, aki biztos hal�lra agg�dja mag�t �s m�r az FBI-t is kih�vta.
- Milyen nap van ma? – n�ztem fel szerelmemre.
Jobban bele b�jtam az �lel�s�be �s elhelyezkedtem a k�nyelmes �gy�n. Bell�t �s Edwardot m�r majd nem egy napja nem l�ttam, Esme, Emmett, Carlisle �r�nk�nt egym�st v�ltogatva nyitnak be Jasper szob�j�ba megn�zni, egyben vagyok m�g. Rosalie-t se l�ttam de, szerintem � direkt ker�l engem. A kicsi t�nd�rk�t meg nem engedik a k�zelembe, mert nem akarj�k, hogy megijesszen. M�r hogy tudna megijeszteni egy ilyen kis t�nem�ny?
- Szerda, kicsim – cs�kolta meg a homlokom.
- Szerda? – ijedtem meg. Ha ma szerda van �s k�r�lbel�l olyan d�lut�n �t �ra – a s�t�ts�gb�l k�vetkeztetve. Akkor lek�stem a tal�lkozott Nicholassal. – mennem kell.
Kib�jtam karjai k�z�l �s a k�lcs�n kapott ruh�mat kezdtem keresni. H�l�ingben m�g sem mehetek Nick el�. K�r�l n�ztem a szob�n �s a sarokban egy sz�ken ott volt egy farmer nadr�g, k�k bl�zzal �s egy kardig�n. Mikor oda akartam �rt�k menni Jasper h�tulr�l �tkarolt �s nem engedet el.
- Hova, hova? – lehelt a nyakamba.
- Mondtam, mennem kell – a sz�vem hi�ba akart kiugrani a hely�r�l, �s l�legezni is elfelejtettem. Nickkel akkor is, musz�j megbesz�lnem a dolgokat. – K�rlek Jasper… musz�j mennem.
- Nem! – k�rd�n n�ztem r�. Sose sz�lln�k harcba egy v�mp�rral �s nagyon kedvem se volt megb�ntani a hercegemet, de ha nem tiszt�zom mi hamarabb Nickkel �s a csal�dj�val az �gyet. Akik azt hiszik, hogy egy p�rt alkotunk…
- �g�rem este mindent, elmagyar�zok de, most haza kell �rnem t�z percen bel�l.
T�bb nem is kellett, elengedet. Gyorsan magamra vettem minden ruh�t, m�g Jasper ill�en elfordult majd �pp, hogy beleb�jtam a cip�mbe mikor h�t�ra kapott �s kiugrott velem az ablakon. Szememet szorosan �sszez�rtam, mindenem a sebess�g de egy �jul�s a k�pr�zatt�l most nem j�tt volna j�l. Mikor �jra kinyitottam a szemem Jasper sz�jon cs�kolt majd elt�nt a sz�rk�letbe. A k�pzelet m�mor�b�l k�t csenget�s s ut�na egy kopog�s a gesztenyef�b�l k�sz�lt ajt�mon.
- Gyere!
A kilincs lenyom�d�t, az ajt� halk nyikorg�ssal kit�rult majd bez�rult. Az �reg parketta recseget mikor k�t cip� v�gig sz�ntott rajta. �n csak az �gy sz�l�n �ltem az ablak fel�li oldal�n �s a l�bamat �sszekulcsolva l�b�ltam. Nicholas el�bb a karomon h�zta v�gig ujjait, azt�n arcomat cir�gatta v�g�l ajkaimon sim�tott kereszt�l. Nem n�ztem r�, k�ptelen voltam. Most fogom �sszet�rni a sz�v�t annak az embernek, akit b�ty�mnak tekintettem, akit mindig szerettem, �s azt hiszem m�g most is szeretek. Hogy lehet az ember ilyen ut�latos teremtm�ny? Csak az�rt sz�lett�nk, hogy m�sokon kereszt�l g�zolva a magunk igaz�t tekints�k el�ny sz�mba. Igaza volt Rosalie-nak amikor azt mondta, hogy mi emberek nem �rdemelj�k meg az �letet.
- Alice… hol volt�l? – emelte fel az �llam.
- Mit �rdekel ez t�ged? – k�ptem az arc�ba.
- Csak mind �ssze annyira �rdekel, hogy tudtommal a csajom vagy! – ett�l f�ltem. Ism�t kiab�lni kezdet, ritk�n hozt�k ki a sodr�b�l �s eddig mindig csak nekem siker�lt.
- Nem! Sose voltam… sose leszek a csajod se a tulajdonod! �s velem te ne besz�lj �gy.
- Alice, Alice, Alice… - ism�telgette egyfolyt�ban a nevem g�nyosan. Ism�t a m�r j�l ismert �rz�s az ijedts�g ker�tett hatalm�ba. Egyre k�zeledet, m�g sz�j�t ajkaimhoz nem pr�selte �s vadul falni kezdte. K�nnyeim, mint ha direkt ellenem esk�dtek volna, folyni kezdtek m�g jobban felingerelve ezzel. Vad kacajban t�rt ki �s egy kis morg�st is hallatott. Hajamn�l fogva felemelt, v�gig nyalt reszket� sz�mon majd az �gyra dobot. Sokkal el�bb megtudtam mi is � val�j�ban, mint ahogy Jasper�k ide k�lt�ztek, akkoriban is kicsit f�ltem t�le. De mindig mondogatta, hogy engem sose b�ntana. Akkor m�g is most mi�rt �rzem azt, hogy egy v�mp�rokt�l hemzseg� h�zban sokkal nagyobb biztons�gba �reztem magam, mint itt egyed�l Nicholassal…
- Nick… ne tedd… k�rlek! – k�ny�r�gtem akadozva. – Ne v�ltozz �t!
K�ny�rg�sem s�ket gazd�ra tal�lt. Az eg�sz teste remeget a visszafojtott haragt�l �s az utols� ir�ntam �rzet szeretet�t�l, ami arra k�nyszer�thette, hogy ne tegye meg. De nem hallgatott a sz�ve hangos kiab�l�s�ra, csak a k�nt �rezte �s a v�gyat, hogy mik�pp t�rheti darabokra a sz�vemet. F�l�m m�szott �s kez�vel, fekete tincseimmel kezdet j�tszadozni. Lecsukott szemekkel mozdulatlanul t�rtem minden �rint�s�t. Remeg�se al�bb hagyott s most csak testem bemocskol�s�val volt elfoglalva…

***

Mind v�gig eszm�letemn�l voltam m�g is �gy �rzem magam, mint aki most �bredt egy kom�b�l. K�nnyeim m�r nem tudnak folyni, f�lelmet, s�t semmilyen �rz�st nem �rzek. Vagy m�g is… de ez az �rz�s a gy�l�let Nickolas Ironheart ir�ny�ba �s az �r�kk� tart� szerelem Jasper Hale ir�nt. A fi� ki egy �letre r� pecs�telte testemre �s lelkemre a mocskot most engem figyel f�lig �r� vigyorral az arc�n. B�rcsak tudn�, mit �rzek most! B�rcsak megtapasztaln� ugyan azokat a k�nokat, amiket �n �ltem �t f�l �r�ja! B�rcsak itt lenne most h�n szeretett hercegem, s sz�pen elbesz�lgetne vele, a kedves csal�dj�val egyetembe!
Nicholas fel�llt az �gyr�l �s leszak�tott ingje keres�s�re indult. M�g nem figyelt m�g jobban magamra h�ztam a takar�mat s halkan elemeltem az �jjeli szekr�nyr�l a telefonomat. Mi el�tt megfordult volna, beh�ztam a kezemet paplan al�, elrejtve a k�sz�l�ket szemei el�l. Szerencs�mre a f�rd� fel� vette az ir�nyt �gy addig volt annyi id�m, hogy �rjak egy sms-t Jaspernek.

Seg�ts!

Egy sz�, de egy mindent el�rul� seg�lyk�r� sz�. Alig telt el hat perc m�r �t v�mp�r volt a szob�mba. Jasper, Emmett, Edward, Carlisle �s Rosalie… Rosalie?
Kiugrottam az �gyb�l �s szerelmem karjai k�z� menek�ltem.
- Hol van az a korcs? – k�rdezte felb�sz�lten Edward. Az ajt� fel� mutattam, ami m�g�tt ott „lapult” a tettes.
Az esem�nyek hihetetlen�l gyorsan kezdtek p�r�gni. Egyik pillanatban m�g Jasper v�d� �lel�s�be mer�lve pr�b�lom elfelejteni a t�rt�nteket, a m�sikban meg m�r Rose a k�nt�s�met ter�ti r�m mik�zben a t�bbiek t�mad� �ll�sba helyezkednek. Az ajt� lassan ny�lni kezd, s m�r csak egyed�l vagyok h�tul, m�g el�l a „csal�dom” k�sz�l v�gezni Nicholassal. Ekkor a szoba forogni kezdet velem �s teljesen m�s id�be tal�ltam magam de a hely ugyan az, maradt. Nick kil�p az ajt� m�g�l… Jasper r�veti mag�t �s…
- Neeee!
A leveg� megfagyott, ahogy mindenki. �n, az�rt mert valami olyasmit l�ttam, amit eddig m�g soha, Nicholas az�rt mert megl�tta a v�mp�rokat. Cullen�k meg megszok�sb�l vagy ki tudja…
A b�n�s r�eszm�lve, hogy szabad utat kapott megpr�b�lt kiosonni, de Emmett k�t l�p�ssel utol �rte �s ingje nyak�n�l fogva vissza r�ntotta.
- Mi t�rt�nt Alice? – eszm�lt fel Jasper. �n csak les�t�tt szemekkel n�ztem a sz�nyeg mint�zat�t.
- Alice valami okn�l fogva l�tta, hogy meg�l�d ezt a korcsot – felelt Edward testv�re k�rd�s�re.
- Hogy? Az nem lehet! De mi�rt? Hogyan?
- Ezt ink�bb m�skor besz�lj�k meg, m�g van itt dolgunk – sz�lalt meg Rose.
Carlisle oda j�tt hozz�m �s karjai k�z� fogva kiugrott velem az ablakon �s futni kezdet.

Valamilyen szinten �r�ltem, hogy v�gre elhagyhatom a szob�mat, de legbel�l a sz�vem egy eldugott pontj�ban agg�dtam a fiatal farkas�rt.

Eg�szen a Cullen birtokig vitt Carlisle majd az ajt�ba lerakva indult vissza gyerekeihez a szob�mba. Bella egyb�l el�j�tt a h�zb�l �s szorosan mag�hoz vont. �rtetlen�l n�ztem ki a fejemb�l. Mi�rt f�ltenek ennyire? Az �gvil�gon nem t�rt�nt semmi… vagyis azt hiszem.