43. fejezet

Edward szomor�an l�pkedett v�gig a foly�son, k�zben elhaladt Aro �s Claudia el�tt, akik agg�d� tekintettel figyelt�k, de sz�lni ink�bb nem sz�ltak. Amikor oda�rt a folyos�ra, ahova Marie mama �s Esme a kicsiket vitte �ppen Carlisle l�pett ki a szob�b�l szomor� tekintettel. Amikor megl�tta Edwardot azonnal odasietett hozz�.

• J�, hogy itt vagy. Egyszer�en nem tudjuk megnyugtatni �ket. Tudni szeretn�k, hogy mi t�rt�nt pontosan �s nem �rtik, hogy mi�rt akarta �ket Benedict b�ntani, nagyon megijedtek �s nem tudjuk �tverni �ket, mert Anthony olyan, mint te, nem k�nny� �tverni, s�t folyamatosan annyira koncentr�l, hogy ink�bb nem mondtam semmit �s nem gondoltam arra, hogy mi t�rt�nt. Magyar�zatot akarnak �s f�leg megtudni, hogy mi t�rt�nt az �desanyjukkal, mert l�tt�k, hogy lezuhant a szikl�r�l �s, hogy meg sem mozdult – magyar�zta Carlisle.

• Tudom, hogy nagyon megijedtek, Marion mondta. Majd �n besz�lek vel�k, �s elmagyar�zom, hogy mi t�rt�nt. Rendben? Csak k�rlek, hogy hagyatok minket h�rmasban egy kis id�re. Ha nem lenne nagy k�r�s, akkor a l�nyok megmosdatn�k �s �t�lt�ztetn�k Isabell�t? �gy is el�gg� neh�z lesz neki, nem szeretn�m, hogyha v�rrel bor�tva �bredne – k�rte Edward szomor�an.

• Term�szetesen. Mindj�rt megk�rem �ket – mondta Carlisle �s megszor�totta fia v�llait. – Maradj a gyerekeiddel, ameddig csak akarsz, mi majd felv�ltva vigy�zunk Isabell�ra.

• K�sz�n�m – mondta Edward h�l�san �s elindult az ajt� fel�.

• Nincs mit, fiam. Majd itt megv�rom a l�nyokat – mondta Carlisle.

Edward benyitott az ajt�n, amikor a kicsik megl�tt�k m�g s�rni is elfelejtettek, csak szipogtak �s mindketten az apjuk fel� kezdtek ny�jt�zkodni. Esme �s Marie mama is Edwardra n�ztek agg�d� arccal. A f�rfi elindult fel�j�k �s kiny�jtotta �rt�k a kez�t. A k�t n� �vatosan belecs�sztatta Anthonyt az egyik, Julyt pedig Edward m�sik karj�ba, majd elhagyt�k a szob�t, hogy egyed�l hagyt�k �ket. July r�gt�n az apja arc�hoz �rt a kis kezeivel �s visszaj�tszott mindent, ami t�rt�nt. Majd k�rd� tekintettel meredt Edwardra.

• Apa, mi t�rt�nt? Hol van, anya? K�r�nk sz�pen, hogy mond el az igazat, mert mindenki csak pr�b�l minket �tverni, hogy megnyugodjunk. Nem vagyunk but�k – mondta gondolatban Anthony, miut�n Edward nem sz�lalt meg.

• Nem hazudok nektek. Anya nagyon s�lyosan megs�r�lt, amikor lezuhant – kezdte Edward.

• Mi�rt haraptad meg anya nyak�t? – k�rdezte July.

• Az�rt mert k�l�nben meghalt volna. �gy viszont olyan lesz, mint a csal�d t�bbi r�sze. V�mp�rr� v�ltozik – magyar�zta Edward.

• Ez akkor azt jelenti, hogy vel�nk marad �s nem fog meghalni? – k�rdezt�k egyszerre, egy kicsit megnyugodva.

• Igen, azt jelenti, hogy nem fog meghalni – mondta Edward.

Erre a mondatra a k�t gyerek �jra s�rva fakadt, de most a megk�nnyebb�l�st�l. Szorosan Edward v�ll�hoz b�jtak �s pr�b�ltak megnyugodni. Edward le�lt vel�k a hintasz�kbe, �s �vatosan ringatni kezdte magukat. July �rezte a fesz�lts�get, ami az apj�ban volt, �gyhogy Edward arc�hoz �rt az egyik kez�vel, a m�sikkal pedig Anthony kez�t fogta meg �s boldog eml�keket kezdett vet�teni a csal�djukkal kapcsolatban. Csupa olyan k�pet, ahol egy�tt voltak n�gyen, boldogan. Edward �s Anthony h�l�san mosolyogtak r� a kisl�nyra. A kicsik sok�ig fent voltak m�g, de v�g�l siker�lt megnyugodniuk �s, ha nagy nehezen is, de elaludtak. Amikor m�r r�g�ta nyugodtan szuszogtak, Edward �vatosan letette �ket a kis�gyba �s halkan kiment az ajt�n, hogy visszamenjen a feles�g�hez. Amikor oda�rt �s benyitott meglep� l�tv�ny t�rult el�. Isabella ott fek�dt az �gyon t�k�letesen tiszt�n, friss �gynem�n, de nem sikoltozott csak csendben fek�dt csukott szemekkel, �s egy sz�m�ra ismeretlen v�mp�rl�ny �lt az �gyon mellette.

• Te ki vagy, �s mit keresel itt? – k�rdezte Edward d�bbenten.

• A nevem Amelia. Aro r�gi bar�tja vagyok. � h�vott ide engem. Itt �lek az egyik k�zeli v�rosban, felkeresett �s megk�rt, hogy j�jjek ide �s seg�tsek – v�laszolta a l�ny. – Te vagy Edward Cullen, a h�lgy f�rje?

• Igen, �n vagyok az. Mit csin�lt�l a feles�gemmel? �gy �rtem, hogyan sz�ntetted meg a f�jdalmait? – k�rdezte Edward d�bbenten.

• Egyszer�en, ez az �n aj�nd�kom. Az akaratommal tomp�tani tudom a f�jdalmat b�rmilyen esetben. Mrs. Cullen nem fog f�jdalmat �rezni, am�g a k�zel�ben vagyok, csak furcsa zsibbadts�got. Itt maradok, hogyha megengeded, addig ameddig befejez�dik az �tv�ltoz�sa – mondta a l�ny.

• K�sz�n�m – mondta Edward meghatottan, �s k�zelebb ment hozz�juk. – Meg�rinthetem, vagy ink�bb ne?

• Nyugodtan �rintsd meg, az nem cs�kkent az er�m�n, amit most fel� ir�ny�tok – mondta Amelia mosolyogva. – Ne f�lj, nem lesz semmi baj.

Edward odament az �gyhoz �s v�gigsim�tott Isabella karj�n, majd kez�be fogta a kez�t �s megcs�kolta. Sok�ig �ltek ott csendben �gy h�rman, majd Edward elengedte kedves�t, �s elindult, hogy megkeresse Arot �s megk�sz�nje neki a seg�ts�get. Nem is kellett messzire menni, mert a f�rfi ott �llt a folyos�n, amikor Edward kil�pett a szob�jukb�l.

• K�sz�n�m, Aro. Sosem fogom tudni megh�l�lni – l�pett oda hozz� Edward.

• Nem is kell. M�g mindig �n tartozom h�l�val nektek. Megbocs�tott�tok a hib�mat, a csal�dotokba fogadtatok. Keresztap�v� tettetek. Isabella pedig olyan sz�momra, mintha a l�nyom lenne. Nekem is f�jt minden egyes sikolya – mondta Aro Edward szem�be n�zve. – Sajn�lom, hogy ilyen sok�ig tartott, hogy idehozzam Ameli�t, de m�g mindig van h�tra t�bb, mint k�t nap, de lehet, hogy h�rom, mert a s�r�l�sei is nagyon s�lyosak voltak, �s legal�bb ezt az id�t m�r nem fogja szenved�ssel t�lteni. Ha nem haragszol, akkor szeretn�nk itt maradni, am�g Isabella �tv�ltozik �s tal�n m�g egy p�r napot azut�n is, hogy seg�ts�nk nektek.

• Nagyon j� lenne, ha maradn�tok. �r�ln�k neki. K�sz�n�m – mosolyodott el Edward halv�nyan.

• Nincs mit, Edward. Akkor m�g egy ideig maradunk. Ha nem baj bemenn�k egy kicsit Isabell�hoz, most �n lenn�k a soros, de persze, ha te szeretn�l vele lenni, akkor majd k�s�bb visszaj�v�k – mondta Aro.

• Nem, menj csak be hozz�. Visszamegyek egy kicsit a gyerekekhez, �s majd ut�na �n felv�ltalak Isabell�n�l. Rendben? Elmondom a kicsiknek a j� h�rt, hogy az �desanyjuknak m�r nincsenek f�jdalmai – mondta Edward megk�nnyebb�lve, de egy kis b�ntudattal a hangj�ban.

• Edward, tudom, hogy ezt most neh�z elhinned, de Isabella nem fog r�d haragudni, ami�rt �gy d�nt�tt�l. Hidd el, tudom – mondta Aro hat�rozottan.

• Mib�l gondolod ezt? – k�rdezte Edward.

• Abb�l, hogy amikor m�g Forksban voltunk �s besz�lgett�nk arr�l, hogy kisbab�t szeretne t�led, akkor elmondtam neki, hogy nem minden ember b�rja ki a f�lv�r gyermekek kihord�s�t. Erre Isabella csak annyit v�laszolt, „Hogyha baj lenne, akkor tudom, hogy Edward megmentene engem” – magyar�zta Aro halv�ny mosollyal az arc�n. – Szerintem � pontosan azt v�rta el t�led, amit tett�l. Tudja, hogy mindenn�l jobban szereted �s � is �ppen �gy szeret t�ged.

• K�sz�n�m, hogy elmondtad ezt – mosolygott r� Edward. – �gy legal�bb van egy kis rem�nyem, hogy tal�n ezek ut�n is szeret m�g.

• Nincs mit, Edward. Akkor �n most bemegyek hozz�, ha nem baj – mutatott az ajt� fel� Aro.

• Menj csak. �n pedig nemsok�ra visszaj�v�k, csak megn�zem, hogy a gyerekek j�l vannak-e.

A k�vetkez� h�rom nap kicsit nyugodtabban telt el a kast�lyban, b�r ebben Jasper k�pess�ge is er�teljesen a seg�ts�g�kre volt. Edward nem gy�z�tt h�l�lkodni a szeretteinek a t�mogat�suk�rt �s a t�r�d�s�k�rt, �s Ameliat is folyamatos k�sz�net �radatokkal l�tta el. Carlisle �s Edward minden nap �vatosan megvizsg�lta Isabell�t �s boldogan vett�k tudom�sul, hogy a m�reg meggy�gy�totta el�sz�r a v�gtagjait, majd pedig a gerinc�t is. A negyedik nap reggel�n hallott�k meg Amelia boldog ki�lt�s�t.

• El�rte a sz�v�t, mindj�rt v�ge! – kiab�lta Amelia boldogan.

Mindenki boldogan szaladt oda a csal�db�l, csak Marie mama �s Mr. Stevens maradt t�vol, mert megbesz�lt�k vel�k, hogy sz�mukra m�g nem lenne biztons�gos, �gyhogy most �k vigy�ztak a kicsikre. Edward odament az �gyhoz �s le�lt Isabella mell�, majd megfogta a kez�t, �s finoman simogatni kezdte.

• Anthony? July? Edward? – �lt fel Isabella hirtelen �s az arca r�m�letet t�kr�z�tt.

• Itt vagyok, Kedves. Semmi baj. Most m�r minden rendben lesz – nyugtatgatta Edward.

• Mi t�rt�nt velem? Olyan furcsa minden – mondta Isabella �s k�rben�zett a szob�n. – Mi�rt van itt mindenki?

• V�mp�rr� v�ltoztattalak. K�rlek, bocs�ss meg, de musz�j volt. K�l�nben elvesz�tettelek volna. Az�rt van itt mindenki, mert nagyon szeret�nk �s agg�dtunk �rted – magyar�zta Edward.

• Oh, igen m�r eml�kszem. Benedict, a szikla. Ledobta a gyerekeket �s lel�k�tt. A gyerekek j�l vannak? Hol van Benedict? – k�rdezte ijedten.

• A gyerekeknek semmi baja, csak megijedtek, Benedict pedig meghalt. T�bb� nem b�nthat – mondta Edward �sszeszor�tott fogakkal.

Isabella megk�nnyebb�lten s�hajtott fel ezekre a h�rekre.

• Bocs�nat, de �n ismerem �nt? – k�rdezte Isabella Ameliat�l, amikor megl�tta a l�nyt az �gy m�sik v�g�ben �lni.

• Nem, a nevem Amelia. Aro egy bar�tja vagyok – mondta a l�ny mosolyogva.

• Amelia az�rt j�tt, hogy seg�tsen neked az �tv�ltoz�s sor�n – mondta Edward. – Meg tudsz nekem bocs�tani? – k�rdezte szemles�tve.

• Mi�rt? Mit kell megbocs�tanom? – d�bbent meg Isabella.

Erre a k�rd�sre mindenki nem t�l diszkr�ten, de ann�l gyorsabban kezdte el elhagyni a szob�t.

• Majd k�s�bb visszaj�v�nk m�g hozz�tok – mondta Carlisle �s becsukta maguk m�g�tt az ajt�t.

• Azt, hogy �tv�ltoztattalak, �gy hogy meg sem k�rdeztelek – mondta Edward szemles�tve.

• Szerelmem, hiszen magamn�l sem voltam, amikor odaj�tt�l. Vagy legal�bbis nem eml�kszem. Csak arra eml�kszem, hogy lebegek �s a te hangod hallom, ami tele volt agg�d�ssal �s azzal a m�r j�l ismert �nsanyargat�soddal. �szint�n mondom, hogy �r�l�k, hogy megtetted �s megmentett�l engem. Soha semmi m�sra nem v�gytam jobban eg�sz l�tez�sem sor�n, mint r�d �s a gyerekeinkre, �s most mind az eny�mek vagytok �r�kre – mondta Isabella �s elmosolyodott.

• Nem haragszol? Nem gy�l�lsz? – k�rdezte Edward d�bbenten.

• Soha nem tudn�lak gy�l�lni, �s nem is haragszom. K�sz�n�m, hogy megmentett�l. Tudom, hogy csak az�rt v�lasztottad ezt a megold�st, mert nem volt m�s es�lyem. Azt is tudom, hogy mindenn�l jobban szeretsz engem, ahogy �n is t�ged. Nincs semmi baj, k�rlek, nyugodj meg. Hozz� fogunk szokni az �j helyzethez. Eddig is mindent kib�rtunk, ez is menni fog. Csak seg�ts nekem, hogy megtanuljak mindent, amit egy v�mp�rnak tudnia kell – mondta Isabella hat�rozottan.

• Hihetetlen vagy, Szerelmem – mondta Edward szenved�lyesen. – Mindig meg tudsz lepni. Soha nem �gy reag�lsz, ahogy hinn�m.

• Megnyugodt�l? Elhiszed, hogy nem haragszom r�d, �s hogy szeretlek? – k�rdezte Isabella �s k�zben odasimult Edward mellkas�hoz.

• Igen, �s �n is nagyon szeretlek – mondta Edward �s gyeng�den megcs�kolta a feles�g�t.

Hosszasan cs�kol�ztak, majd hirtelen kopogtat�st hallottak az ajt� fel�l. Jasper �s Alice dugta be a fej�t �vatosan az ajt�n, �s hitetlenkedve n�ztek Isabell�ra.