42. fejezet

• Oh, igen. �n vagyok az. Csak nem hi�nyoztam? – k�rdezte Benedict g�nyosan.

• Hogy ker�l ide, hiszen maga halott. M�r r�gen meg�lt�k – ki�ltott fel a l�ny, �s a bab�k el� vetette mag�t.

• Engem nem, csak azt az idi�ta ikertestv�remet siker�lt elkapnotok. �rte, pedig nem k�r. Sosem rajongtam a csal�dom�rt. B�r kap�ra j�tt, hogy az illata �s a k�lseje megegyezik az eny�mmel. �gyhogy ennyit err�l. Most pedig fel a h�tamra kisl�ny.

• M�gis mit k�pzel? – d�bbent meg a l�ny.

• Ha sz�t fogad, akkor tal�n nem fogom b�ntani a kicsiket – b�k�tt mutat�ujj�val a gyerekek fel�.

• Rendben, azt teszem, amit mond, csak ne b�ntsa �ket – mondta a l�ny k�ts�gbeesve �s felm�szott a f�rfi h�t�ra.

Benedict felvette a k�t kicsit is a karjaiba �s rohanni kezdett, ahogy csak tudott. Nagyon kegyetlen�l akarta megbosszulni a testv�re hal�l�t, b�r ez ink�bb csak sz�rakoz�s volt az �r�lt elm�j�nek. Eg�szen egy sziklafalig rohant, majd a sz�l�n megtorpant.

• N�zz csak oda le, mennyi szikla. Ott fogj�tok magatokat �sszet�rni apr� darabokra – mondta Benedict mosolyogva.

• Ne, a kicsiket ne, k�rem. Engem meg�lhet, de �ket ne b�ntsa – k�ny�rg�tt Isabella.

• Abban mi lenne a m�ka? Te v�gig fogod n�zni, ahogy lezuhannak, de nem tehetsz majd semmit sem �rt�k, azt�n pedig ut�nuk mehetsz te is, ha v�geztem veled – mosolyodott el gonoszul a v�mp�r.

Isabella szemei megteltek k�nnyel, teljesen k�ts�gbeesett, de ekkor �szrevett odalent valami mocorg�st a hegy l�b�n�l. Majd l�tta el�j�nni a f�k �rny�k�b�l Arot �s Claudi�t. M�g van rem�ny - gondolta mag�ban. Hangosan sikoltani kezdett, mire a hegy l�b�n�l lev�k azonnal feln�ztek.

• Oh, izgalmas kis m�ka lesz. Na, l�ssuk csak k�t v�mp�r �s h�rom bajba jutott. Vajon kit mentenek meg? – sz�rakozott Benedict.

Egy hat�rozott lend�t�ssel a gyerekeket elhaj�totta a szakad�k k�t sz�le fel�, majd pedig Isabell�t egyszer�en lel�kte k�z�pen. Aro �s Claudia megr�k�ny�dve �lltak odalent. Nem tudt�k, hogy ki legyen az, akit nem kapnak el, mert egyszerre h�rm�jukat nem tudt�k volna megmenteni.

• Ne gondolkozzatok, a kicsiket ments�tek, k�rlek. A kicsiket! – kiab�lta Isabella zuhan�s k�zben.

Aro �gy h�t a szakad�k jobb oldal�hoz rohant �s elkapta a kis Anthonyt, Claudia pedig a bal oldalra lend�lt �s elkapta a kis Julyt. Mindketten megpr�b�ltak oda�rni Isabell��rt, de m�r k�s� volt, a l�ny hatalmas csattan�ssal �rt f�ldet a szakad�kban. Aro �s Claudia odasiettek, hogy �l-e m�g. Amikor megl�tt�k, hogy a mellkasa m�g fel-le mozog egy kicsit megk�nnyebb�ltek.

• Claudia vigy�zz a kicsikre �s Isabell�ra, �n idehozom Carlislet �s Edwardot – mondta Aro.

• Rendben – v�laszolta Claudia. – Ut�na pedig elint�zz�k ezt a mocskos v�mp�rt – csattant fel d�h�sen.

Aro elrohant a k�rh�zba �s n�h�ny perc m�lva m�r Carlisleval �s Edwarddal t�rt vissza.

• Kedvesem, hallasz engem? – sim�tott v�gig �vatosan Edward Isabella arc�n, de semmi reakci� nem �rkezett. Carlisle vizsg�lni kezdte.

• A l�bai �s a karjai elt�rtek, �s att�l tartok a gerince is. Bels� v�rz�se is van, �s a fej�t is be�t�tte. Sajn�lom, fiam, de egy�rtelm�en haldoklik, orvosilag m�r nem tehet�nk �rte semmit – mondta Carlisle szomor�an.

• Teh�t �tv�ltoztatom, vagy elvesz�tem? – k�rdezte Edward komoran.

• Att�l tartok, de gyorsan kell d�ntened, m�r csak percei vannak h�tra – mondta Carlisle k�ts�gbeesve.

• Nem tudom, hogy � akarn�-e, hogy �tv�ltoztassam – mondta Edward cs�ggedten. – Nem besz�lt�nk m�g r�la.

• D�ntened kell fiam, most! – s�rgette Carlisle.

• Rendben – mondta Edward. – K�rlek, bocs�ss meg Szerelmem, ami�rt ezt teszem veled. Szeretlek – mondta Edward �s beleharapott Isabella nyak�ba. A l�ny pedig f�jdalmasan felsikoltott.

Nem sokat �rz�kelt a k�lvil�gb�l csak annyit, hogy mindene t�zben �g, �s hogy mintha lebegne. Azt�n meghallotta kedvese hangj�t.

• Szerelmem, nincs semmi baj, tudom, hogy most nagyon f�j, de el fog m�lni. K�rlek, bocs�ss meg nekem, nem volt m�s v�laszt�som – mondta Edward cs�ggedten.

Amikor haza�rtek Esme �s a k�t id�s ember m�r agg�dva �lltak a kast�ly el�tt. Esme k�rd� tekintettel vizslatta szerettei arc�t, de mindegyik arcon csak m�rhetetlen f�jdalmat l�tott, a d�bbent csendet Isabella �jabb sikolya szak�totta f�lbe.

• Istenem, mi t�rt�nt? – szakadt ki Esm�b�l a k�rd�s.

• Benedict tette, de nem tudom, hogy hogyan t�vedhett�nk ekkor�t. Az a m�sik v�mp�r pont ugyan�gy n�zett ki �s az illata is olyan volt, azt hittem, hogy m�r v�ge ennek a nyavaly�s…- Edward nem tudta befejezni a mondatot a d�ht�l.

• Megy�nk, �s most azonnal elkapjuk – mondta Claudia �s �tadta Julyt Esmenek, Aro pedig �tadta a kis Anthonyt Marie mam�nak.

• �n is veletek megyek – mondta Carlisle. – Esme, Marie mama t�r�djetek a kicsikkel, �s k�rlek, figyelj oda Edward�kra is.

• Term�szetesen – b�lintott a k�t n�.

• Musz�j volt, �n nem vagyok k�pes n�lk�le �lni – n�zett anyj�ra Edward b�nb�n�an.

• Nincs semmi baj, Edward. Minden rendbe fog j�nni – mondta Esme. – Gyere, vigy�k a szob�j�ba. Meg fogja �rteni, hidd el.

A kicsikre Marie mama vigy�zott, am�g Edward a kedvese mellett �lt az �gyon �s fogta a kez�t, mert t�bbet sajnos nem tehetett most �rte. N�h�ny �r�val k�s�bb Claudia, Aro �s Carlisle visszat�rt �s k�z�lt�k, hogy meg�lt�k Benedictet.

• Alig tal�ltam meg, valahogy blokkolta a k�pess�gem – mondta Claudia.

R� p�r percre meg�rkezett a csal�d t�bbi r�sze is �s semmit sem �rtettek. F�leg Alice nem �rtette, hogy mi�rt nem volt l�tom�sa.

• Istenem, mi t�rt�nt? – k�rdezte Alice k�ts�gbeesve. – Hiszen �n nem l�ttam semmit. Hogy t�rt�nhetett ez?

• Ne okold magad, Alice. Claudia k�pess�g�t is blokkolta, biztosan a tiedet is – mondta Edward hirtelen.

• Akkor is nagyon sajn�lom – mondta Alice cs�ggedten.

• K�sz�n�m, de nem te tehetsz r�la. Egyik�nk sem l�thatta el�re – mondta Edward. - Aro, Claudia, k�sz�n�m, hogy megmentett�tek a kicsiket, nem tudom, hogy mit tettem volna, hogyha meghalnak, �s tudom, hogy Isabella is �gy gondolja – mondta Edward.

• Nincs mit, Edward. Sajn�lom, hogy �t nem tudtuk m�r elkapni – hajtotta le a fej�t Aro.

• Isabella is azt akarta, hogy a kicsik menek�ljenek meg, ebben biztos vagyok – mondta Edward hat�rozottan. – Magunkra hagyn�tok minket? Esme, n�zd meg Marie mam�t �s a kicsiket, �s vigy�tek �ket el�g t�vol ahhoz, hogy ne kelljen hallaniuk, ahogy az �desanyjuk szenved, k�rlek. El�g, ha �n hallom – hajtotta le a fej�t Edward.

• Rendben van, de ne hib�ztasd magad, ezt senki nem tudhatta el�re – mondta Esme �s megszor�totta fia v�ll�t, majd elhagyta a szob�t.

Edward az �gy mellett �lt �s folyamatosan fogta feles�ge kez�t �s pr�b�lta megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Minden egyes sikolyn�l apr� cs�kot lehelt a l�ny kez�re �s a bocs�nat��rt k�ny�rg�tt. M�r �r�k �ta meg sem mozdult a f�rfi, amikor hirtelen halk kopogtat�st hallott.

• Szabad! – mondta Edward szomor�an.

A k�vetkez� pillanatban Daniel �s Marion l�pett be az ajt�n, szomor� tekintettel. �vatosan k�zelebb l�ptek �s let�rdeltek az �gy mell�. Sok�ig csak csendben �ltek �s eltorzult az arcuk Isabella minden sikolt�s�n�l, majd hirtelen Marion b�tortalanul megt�rte a csendet a szob�ban.

• Edward? – sz�lt halkan �s megszor�totta a v�ll�t.

• Igen? Mit szeretn�l? – k�rdezte Edward szomor�an.

• Nem a te hib�d. K�rlek, hagyd abba az �nsanyargat�st – k�rlelte Marion.

• Nem voltam itt, pedig itt kellett volna lennem – n�zett Edward a l�nyra.

• Nem lehetsz mellette minden egyes pillanatban. Isabella is tudja ezt - mondta Daniel hat�rozottan. – Eml�kszel mit mondt�l, amikor tal�lkoztunk? Hogy nem az �n hib�m volt, ami a csal�ddal t�rt�nt �s �n mindent megtettem, de sajnos n�ha m�g az sem el�g. Viszont van k�zt�nk egy nagy k�l�nbs�g. Neked m�gis siker�lt megmentened Isabell�t. Rendbe fog j�nni – biztatta Daniel.

• Rendbe j�nni? – csattant fel Edward. – Soha nem fog rendbe j�nni, v�mp�rt csin�ltam bel�le.

• Edward, higgadj le – emelte fel a hangj�t Marion. – El�bb, vagy ut�bb �tv�ltoztattad volna, mert nem akart�l volna n�lk�le �lni. Nem igaz?

• Nem, el�sz�r besz�ln�nk kellett volna r�la, hogy mi a v�lem�nye. Az akarata ellen�re soha nem tettem volna meg. Most is mardos a b�ntudat, de nem voltam k�pes elengedni. Nem volt mag�n�l, nem tudott v�lasztani �s �n v�lasztottam helyette. Mi van, ha nem akart olyann� v�lni, mint mi? – magyar�zta cs�ggedten.

• Szerintem, � csak t�ged akar �s a kicsiket, �gyhogy helyesen d�nt�tt�l, �s ha m�r nem lesznek f�jdalmai � is ezt fogja mondani neked – mondta Marion hat�rozottan.

• Ez is egy lehet�s�g, de az is lehet, hogy soha t�bb� nem akar majd l�tni – sim�tott v�gig feles�ge arc�n Edward.

• Edward – fejtette le a f�rfi remeg� kez�t Isabella ujjair�l Marion. – K�rlek, menj ki innen egy kicsit �s n�zd meg a gyerekeiteket. Majd �n itt maradok Isabell�val. J�t tenne, neked is �s a kicsiknek is, ha egy kicsit egy�tt lenn�tek.

• Nem fogom itt hagyni, � a feles�gem! – vicsorgott Edward.

• Na ide figyelj, Edward Cullen! � a feles�ged, de azt is tudod, hogy mi is �pp �gy agg�dunk �rte, ahogy te, de vel�nk ellent�tben neked van k�t gyermeked is, akik hal�lra vannak r�m�lve, �s j�t tenne nekik, ha megnyugtatn�d �ket. Esme �s Marie mama b�rmit csin�l csak s�rnak �s Isabell�t, vagy t�ged k�vetelnek. Mit fog sz�lni Isabella, ha megtudja, hogy nem nyugtattad meg a kicsiket? – mondta Marion d�h�sen.

• Marionnak igaza van, Edward. Tudom, hogy most nagyon rosszul �rzed magad, �s hidd el, hogy sokkal jobb lenne neked, ha egy kicsit Julyval �s Anthonyval lenn�l.

Edward megad�an fels�hajtott, �vatosan megcs�kolta kedves�t �s elindult az ajt� fel�. Miel�tt kil�pett volna rajta m�g visszan�zett �s megsz�lalt.

• K�sz�n�m, hogy itt vagytok. Sajn�lom, hogy goromba voltam, de tudom, hogy igazatok van.

• Semmi baj, meg�rt�nk – biccentett Marion �s Daniel.

Edward m�g egyszer r�n�zett a kedves�re, majd lenyomta a kilincset �s elhagyta a szob�t, hogy a kast�ly m�sik v�g�be menjen, ahol July �s Anthony v�r r�.