39. fejezet

Ez ut�n a bejelent�s ut�n a parti m�g vid�mabban telt, mint el�tte, pedig el�tte is nagyon j� volt a hangulat. Esme m�r az unok�j�r�l �br�ndozott, ahogy Carlisle is. Rosalie rem�lte, hogy kisl�ny lesz, Emmett pedig fi�ban rem�nykedett. Alice �s Jasper pedig csak �sztak a boldogs�gban att�l, hogy mindenki ennyire boldog k�r�l�tt�k. Az emberi vend�gek lassan nagyon elf�radtak, �gyhogy elmentek lepihenni. Isabella b�rta a legjobban. Mindenki t�bbsz�r megt�ncoltatta, de m�gsem �rezte mag�t f�radtnak. Egyszer�en csak �szott a boldogs�gban. Nem �rezte a f�radts�got. M�r hajnali n�gy �ra volt, amikor az ifj� p�r �gy d�nt�tt, hogy itt az ideje annak, hogy visszavonuljon. Mosolyogva n�ztek ut�nuk a t�bbiek, �s tapsolni kezdtek, amikor Edward felkapta Isabell�t �s �tvitte a k�sz�b�n. Nem is engedte el a l�nyt, csak a h�l�szob�ban tette le �jra a l�baira. �vatosan v�gigsim�tott az arc�t�l eg�szen a v�ll�ig.

• Gy�ny�r� vagy – mondta Edward v�gyt�l f�tyolos hangon. – Nem is tudom, hogy mivel �rdemeltelek ki.

• Azzal, ahogy szeretsz. Sosem gondoltam, hogy valaki k�pes lesz �gy szeretni engem, �s azt sem hittem, hogy �n is �gy fogom az illet�t viszont szeretni.

Edward a derek�n�l fogva �vatosan mag�hoz h�zta Isabell�t �s gyeng�den megcs�kolta. A gyeng�d cs�k egyre szenved�lyesebb lett �s k�zben Edward lassan kibontogatta a l�ny h�t�n a f�z�t. Isabella pedig kiss� remeg� kezekkel b�jtatta ki Edwardot a zak�j�b�l. Lassan vett�k le egym�sr�l a ruh�kat �s gyeng�den. Nem siettek. Minden �rint�st, minden egyes pillanatot ki akartak �lvezni, a n�sz�jszak�jukb�l. M�r csak a feh�rnem� takarta a test�ket, amikor Edward �jra a karjaiba vette Isabell�t, �s finoman letette az �gyra, majd � is mell� fek�dt. Edward �jra cs�kolni kezdte a l�nyt, majd az ajkait lassan elindultak a l�ny nyaka fel�. Isabella minden egyes porcik�j�ra apr� cs�kokat hintett eg�szen a v�ll�ig, ahol �vatosan becs�sztatta ujjait a v�konyka selyem anyag al�, ami a l�ny fels� test�t takarta. Lassan kezdte el lecs�sztatni a v�ll�r�l a p�ntot �s a lehet� leggyeng�debben b�jtatta ki a ruhadarabb�l a l�nyt. Kez�t a has�ra cs�sztatta, �s �vatosan simogatni kezdte, majd lassan haladt egyre feljebb a simogat�ssal, mik�zben ajka a nyak�t cir�gatta. Isabella sem t�tlenkedett egyik kez�vel Edward haj�ba t�rt, m�g a m�sikkal l�gyan v�gigsim�tott a gerince ment�n. Edward beleborzongott az �rint�sbe. A f�rfi kezei lassan el�rt�k a csod�latos halmokat, �s finoman v�gigcir�gatt�k �ket, az �rint�st�l Isabella halkan felny�g�tt. Apr� cs�kokkal �s finom simogat�sokkal k�sz�ltek fel testileg �s lelkileg is arra, hogy elvesz�ts�k �rtatlans�gukat �s elh�lj�k a n�szt, amire mindketten annyira v�gytak, de egy kicsit f�ltek is t�le. Mindketten egyre gyorsabban kapkodt�k a leveg�t, egyre jobban zih�ltak, amikor Edward b�tortalanul v�gigsim�tott Isabella cs�p�j�n �s megfogta a l�nyon lev� utols� ruhadarabot is, hogy levegye r�la. A l�ny teste egy pillanatra megremegett, amikor a k�jen t�l tudatosult benne, hogy most mi fog t�rt�nni.

• J�l vagy, Szerelmem? – k�rdezte Edward gyeng�den.

• Igen, csak egy kicsit ideges vagyok – suttogta a l�ny.

• Nem musz�j, ha m�g nem �rzed magad k�sznek r� – mondta Edward �s elengedte az als�nem�t.

• De, �n k�sz vagyok r�, csak egy kicsit ideges vagyok, semmi t�bb – mondta a l�ny, �s remeg� ujjaival visszacs�sztatta Edward kez�t oda, ahol az el�bb volt.

• Egy kicsit �n is ideges vagyok – vallotta be Edward.

Isabella r�mosolygott �s gyeng�den megcs�kolta. Edward m�g v�rt n�h�ny percet, csak simogatta a l�ny cs�p�j�t, azt�n lassan megint elkezdte lecs�sztatni r�la az utols� ruhadarabot. Isabella most nem remegett meg, b�r m�g mindig kiss� ideges volt. Egy picit megemelte a cs�p�j�t, hogy Edward k�nnyebben lecs�sztathassa az apr� kis anyagot. Kicsit b�tortalanul indultak meg a l�ny kezei Edward cs�p�je fel�, amikor el�rt�k c�ljukat a f�rfir�l is leker�lt az utols� akad�ly, ami a beteljes�l�s �tj�ban �llt. Edward m�g egy ideig csak cir�gatta �s cs�kolta a l�nyt, nem akarta s�rgetni, mert ak�rmennyire is b�tor volt tudta, hogy van benne egy kis f�lelem. Amikor Isabella egyre t�bbet s�hajtozott �s ny�gd�cselt �s Edward �gy �rezte, hogy a l�ny teste teljesen elernyedt �vatosan f�l�g�rd�lt �s akkor megt�rt�nt. Isabella er�sen megkapaszkodott Edward v�ll�ban �s fojtottan felsikoltott a f�jdalomt�l. Edward szorosan mag�hoz �lelte �s mozdulatlann� merevedett, hogy ne okozzon nagyobb f�jdalmat. Isabella �nk�ntelen�l is megfesz�tette az izmait �s Edward �rezte ezt, ez�rt szabad kez�vel gyeng�den simogatni kezdte a l�ny minden porcik�j�t, �s amikor �rezte, hogy az izmai lassan �jra elernyedtek, majd �jra felny�g�tt a k�jt�l, �vatosan megmozdult. Lassan mozdult, kicsiket, hogy min�l kevesebb f�jdalmat okozzon. Az els� n�h�ny mozdulatn�l Isabella ny�gd�cselt a f�jdalomt�l, de a f�jdalom gyorsan elillant �s nem maradt m�s a hely�n csak a gy�ny�r. Egyszerre �rt�k el a beteljes�l�st, �s f�radtan hanyatlottak a puha p�rn�kra. Edward �vatosan magukra h�zta a takar�t �s mag�hoz �lelte Isabell�t, aki boldogan b�jt f�rje mellkas�hoz. Edward finoman cir�gatta kedvese h�t�t. Isabella gyorsan �lomba szender�lt, a hossz� nap ut�n, de Edward nem hagyta abba a simogat�st, eg�sz �jjel csak �lelte �s simogatta kedves�t, m�g a l�ny fel nem �bredt reggel.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy h�nappal k�s�bb…

Edward �s Carlisle m�r megszervezt�k a saj�t k�rh�zuk meg�p�t�s�t a v�rosban ez id� alatt �s alig v�rt�k, hogy munk�ba �lljanak. Daniel Marionhoz k�lt�z�tt �s a l�ny bar�tai boldogan fogadt�k a f�rfit is maguk k�z�. A Volturik gyakran k�ldtek levelet a Culleneknek �s viszont. Az �let boldogan zajlott a kast�lyban, mindenki tette a dolg�t �s semmi p�nz�rt sem cser�lt�k volna el ezt az �letet. Reggel Isabella �ppen az �tkez�be tartott, amikor hirtelen �melyg�s fogta el. Nem �rtette, hiszen m�g nem is evett semmit aznap. Gyorsan visszament a h�l�szob�ba �s nagyon megk�nnyebb�lt, hogy a h�l�n �tv�gva m�g siker�lt el�rnie a mosd�t. Gyeng�nek �rezte mag�t, amikor fel�llt, hogy ki�bl�tse a sz�j�t. A t�k�rbe n�zett �s mosolyra h�zta a sz�j�t, amikor r�t�rt a felismer�s.

• Jesszusom, lehet, hogy ez az aminek gondolom? Azonnal meg kell tal�lnom Edwardot vagy Carlislet – mondta a l�ny �s mosolyogva indult �jra az �tkez� fel�.

Benyitott az �tkez�be, de ott csak Esm�t �s Alicet tal�lta, akik mosolyogva n�ztek r�.

• J� reggelt! – mondt�k egyszerre.

• Nektek is j� reggelt! Nem l�tt�tok Edwardot, vagy Carlislet? – k�rdezte izgatottan.

• Nem, Kedvesem. Tal�n rosszul �rzed magad? – k�rdezte Esme agg�dva.

• Igen, vagyis nem. �n azt hiszem, hogy az el�bb, legal�bbis nagyon rem�lem…- pr�b�lta elmagyar�zni Isabella a helyzetet.

• Igen, Isabella. Mit hiszel?

• Azt hiszem, vagyis ink�bb rem�lem, hogy reggeli rosszull�tem volt – mosolygott a l�ny.

• �, hiszen ez csod�latos – ugrott fel Esme �s Alice, majd meg�lelt�k a l�nyt.

• Igen, de szeretn�k biztos lenni benne. Ez�rt keresem Edwardot, vagy Carlislet.

• Edward a k�rh�z �p�tkez�s�re ment, de Carlisle fent van a dolgoz�szob�j�ban – mondta Esme mosolyogva.

• Rendben, k�sz�n�m. Akkor �n megyek is �s megkeresem – mondta Isabella �s m�r el is indult az emeletre.

Amikor oda�rt halkan bekopogtatott az ajt�n.

• Szabad! – hangzott a v�lasz.

• Zavarhatlak egy kicsit? – dugta be a fej�t Isabella.

• Nem zavarsz. Miben seg�thetek? – k�rdezte Carlisle.

• Megvizsg�ln�l?

• Term�szetesen. Valami baj van? – k�rdezte Carlisle agg�dva.

• Nem nincs. �n csak azt hiszem, hogy az el�bb reggeli rosszull�tem volt �s szeretn�k biztos lenni a dologban.

• Oh, �rtem – mosolyodott el Calrlisle - Akkor, k�rlek, gyere beljebb, �s fek�dj fel az asztalra.

Carlisle megvizsg�lta Isabell�t, majd sz�lesen elmosolyodott.

• Gratul�lok, kedves kismama. Val�ban gyermeket v�rsz.

• Istenem, ez csod�latos – ugrott Isabella a leend� nagypapa nyak�ba.

• Csak �vatosan, asszonyom – intette Carlisle j�t�kosan. – Semmi ugr�l�s, f�ra m�g Edwarddal sem m�szhatsz �s semmi hirtelen mozdulat. K�rlek, vigy�zz az unok�mra.

• Oh, igen. Igazad van. Bocs�nat – mosolygott a l�ny. – Mikor �r haza Edward? – k�rdezte Isabella izgatottan.

• Egy �r�n bel�l itthon lesz – mosolygott Carlisle. – Addig is, ha gondolod a l�nyokat biztos nagyon �rdekli ez a h�r.

• Igen, megyek �s elmondom – mondta Isabella �s boldogan sz�kd�cselt az ajt� fel�.

• Khm…- k�hintett Carlisle.

• Igen, tudom. �vatosan �s megfontoltan. J� leszek, �g�rem – mondta a l�ny b�nb�n�an.

Carlisle erre csak elmosolyodott �s n�zte, ahogy a l�ny elhagyja a szob�t.

Isabella b�r megfontolt l�ptekkel, de nagyon izgatottan ment az �tkez� fel�, ahol akkora m�r ott volt mindenki Carlisle-on �s Edwardon k�v�l.

• Nos? – k�rdezte Esme izgatottan.

Isabella csak mosolyogva b�lintott, amire az eg�sz csal�d �r�mujjong�sba kezdett. Ahogy Carlisle �g�rte egy �r�val k�s�bb m�r Edward is haza�rt �s Isabella boldogan ment el�, �s a karjaiba vetette mag�t.

• Szia, Szerelmem! Mi ez a nagy �r�m? – k�rdezte Edward.

• Kisbab�nk lesz. M�r Carlisle is megvizsg�lt – n�zett fel Isabella mosolyogva a f�rj�re.

• Szerelmem, ez csod�latos – ki�ltott fel Edward �s a karjaiba kapta a l�nyt, �s meg sem �llt vele a szob�jukig.

Amikor a szob�jukba �rt vele �vatosan lefektette az �gyra, majd kiszabad�totta a has�t a ruha al�l, �s simogatni kezdte. Majd finoman a l�ny m�g lapos has�ra hajtotta a fej�t �s besz�lni kezdett.

• Szia kicsik�m, egy nagy boldog csal�d v�r r�d idekint. K�rlek, legy�l j� kisbaba, �s ne nagyon k�nozd meg a mamit rosszull�tekkel, ha nem musz�j.

�gy fek�dtek az �gyon m�g �r�kig, Edward hol csak simogatta a l�nyt, hol pedig simogatta a l�nyt �s k�zben a has�hoz besz�lt. �gy �rezte, hogy m�g soha nem volt ennyire boldog.