38. fejezet

Isabella �s Edward m�r egy f�l �r�ja s�t�lgattak, amikor csendben visszaosontak a r�thez.

• Szerinted el�g ideig voltunk t�vol? – k�rdezte a l�ny.

• Rem�lem. Egyenl�re nem gondolkodnak, mert nem hallom a gondolataikat. Nem tudom, hogy ez j�t vagy rosszat jelent, de a r�ten vannak, mert �rzem az illatukat – mondta Edward.

• Menj�nk egy kicsit k�zelebb, de csendben – mondta Isabella.

• Rendben.

Csendben odaosontak a r�thez �s nagyon tetszett az el�j�k t�rul� l�tv�ny. Marion Daniel �l�ben �lt �s gyeng�den cs�kolt�k egym�st. Edward �s Isabella elmosolyodott.

• Szerintem hagyjuk �ket tov�bbra is kettesben – mondta Edward.

• Rendben, akkor hazamenj�nk? – k�rdezte a l�ny.

• Nem szeretn�d ink�bb messzir�l megn�zni a kast�lyt?

• Ezt meg, hogy �rted. M�rmint azt, hogy messzir�l?

• Mit sz�ln�l, hogyha megn�zn�nk onnan a fa tetej�r�l? – mutatott Edward egy hatalmas f�ra, ami magasabb volt, mint az �sszes t�bbi.

• Rendben, n�zz�k meg a kast�lyt – mosolygott Isabella.

Edward �vatosan felseg�tette a h�t�ra �s vill�mgyorsan felm�szott vele a fa tetej�re, majd �vatosan letette �s a kast�ly fel� ford�totta.

• Ez egyszer�en gy�ny�r� – mondta a l�ny.

• M�g sosem l�ttam a kast�lyt ilyen szemsz�gb�l. Nem is tudtam, hogy ilyen sz�p – n�zett a l�ny Edward szem�be.

• �r�l�k, hogy tetszik.

M�g egy kis ideig n�zel�dtek a fa tetej�n, majd Isabella hangosan fels�hajtott.

• Valami baj van? – k�rdezte Edward.

• Dehogy, csak meg�g�rtem Alicenek, hogy vissza�rek m�g s�t�ted�s el�tt, mert szeretn�, hogyha egyeztetn�nk a v�gleges men�t az esk�v�re. Ne haragudj, de menn�nk kell – szomorodott el a l�ny.

• Nincs semmi baj, Kedves. Fontos, hogy j�l �rezd magad majd az esk�v�n. Azt szeretn�m, hogy az legyen �leted legszebb napja, �s ha ehhez most vissza kell menn�nk a kast�lyba, akkor menj�nk.

• K�sz�n�m. Szerinted sz�ljunk Marionnak �s Danielnek, hogy haza megy�nk?

• Nem tudom, n�zz�k meg, hogy zavarunk-e, ha nem akkor sz�lunk nekik, ha igen, akkor nem sz�lunk.

• Rendben, ez �sszer�en hangzik.

�vatosan odaosontak megint a r�thez, de Marion �s Daniel a jelek szerint nem tudott egym�ssal betelni, �gyhogy csendesen t�voztak.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Daniel �s Marion csak k�s� este �rtek vissza a r�tr�l egym�s kez�t fogva. Az eg�sz csal�d mosolyogva figyelte �ket, amikor bel�ptek a nappaliba, ahol mindenki tart�zkodott.

• Sziasztok! – t�rte meg Isabella a csendet. – Bocs�nat, hogy �gy otthagytunk titeket, de vissza kellett j�nn�m az �telek miatt. Egy�bk�nt Alice fantasztikus men�t �ll�tott �ssze – mosolygott Isabella.

• Semmi gond. �gy is nagyon j�l �rezt�k magunkat. Az�rt legk�zelebb sz�ljatok, ha elmentek – vigyorgott Daniel �s Isabell�nak olyan �rz�se t�madt, hogyha Marion tudott volna, akkor elpirult volna.

• Megbocs�totok egy pillanatra? – k�rdezte Marion �s megfogta bar�tn�je kez�t, majd kih�zta a nappalib�l.

• Menjetek csak – mondt�k a t�bbiek.

Isabella �s Marion elhagyt�k a nappalit, majd a Marion szob�ja fel� vett�k az ir�nyt. Amikor oda�rtek a l�ny beh�zta maga ut�n Isabell�t �s becsukta az ajt�t.

• Tudom �m, hogy direkt csin�lt�tok ezt Edwarddal – mosolygott a l�ny.

• Oh, h�t ennyire �tl�tsz�ak voltunk?

• Csak egy kicsit – mosolygott Marion.

• Ne haragudj, k�rlek. J� akartunk – mondta Isabella szemles�tve.

• H�t �ppen ez az, �n csak szeretn�m megk�sz�nni, hogy seg�tettetek. Daniel csod�latos �s mindig is v�gytam egy t�rsra – mosolygott a l�ny.

• �r�l�k, hogy megtal�ltad, amit kerest�l – mosolygott Isabella is. – Biztos, hogy boldogok lesztek.

• Igen, �n is azt hiszem.

A k�t l�ny az eg�sz est�t �tbesz�lgette, amikor kopog�s t�rte meg a meghitt t�rsalg�st �s Edward dugta be a fej�t az ajt�n.

• Sziasztok! – mondta Edward. – Bej�hetek? – k�rdezte.

• Persze – mondta Marion �s odament, hogy meg�lelje. – Neked is k�sz�n�m.

• Nincs mit. �r�l�k, hogy boldog vagy.

M�g sok�ig besz�lgettek �gy h�rmasban, majd amikor Isabella szemei m�r leragadtak Edward elk�sz�nt Mariont�l �s a karjaiba vette a l�nyt, hogy �tvigye a szob�j�ba. Ahogy kil�pett a szob�b�l �s elindult a folyos�n m�r l�tta is Danielt k�zeledni Marion szob�ja fel�.

• Edward – sz�l�totta meg Daniel.

• Tess�k – mosolygott r� Edward.

• K�sz�nj�k nektek – mondta �szinte h�l�val.

• Nincs mit. Nem csak rajtunk m�lott a dolog. Sok boldogs�got, �s most menj. M�r alig v�r – vigyorgott Edward sejtelmesen, majd tov�bb indult Isabell�val a karj�ban.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Telt m�lt az id� �s mindenki izgatottan v�rta az esk�v� napj�t. Daniel �s Marion elv�laszthatatlanok lettek ezalatt a kis id� alatt. Mindenki nagyon boldog volt, amikor a nagy nap el�rkezett. Isabella boldogan, de egy kicsit idegesen toporgott a szob�j�ban, amikor a l�nyok v�gre bej�ttek hozz�. Alice, Esme, Marion �s Rosalie seg�tettek neki fel�lt�zni, k�s�bb pedig Marie mama is csatlakozott hozz�juk. A fi�k k�zben el�k�sz�tett�k a kast�ly udvar�t a vend�gek sz�m�ra.

• Mindj�rt itt lesznek! – ki�ltott fel Alice.

• Kik? – d�bbent meg Isabella.

• H�t Aro�k. Azt hittem, hogy k�sni fognak, de �gy t�nik, hogy ink�bb futottak, minthogy elk�ss�k a nagy esem�nyt – csicseregte Alice. – K�szen vagyunk, Isabella. Gy�ny�r� vagy. Akkor megyek �s sz�lok… - kezdte Alice, de megtorpant. – Oh, te j� �g, oh, te j� �g… - k�nt�lta Alice k�ts�gbeesetten.

• Mi a baj? – d�bbentek meg a l�nyok.

• Isabella, ki…ki fog az olt�rhoz vezetni? – k�rdezte Alice pironkodva.

• J�zusom! – ki�ltott fel Isabella. – Ebbe bele sem gondoltam. Nem tudom, hogy ki vezessen az olt�rhoz. Carlisle nem tud, hiszen � fog minket �sszeadni, de akkor kicsoda? – esett k�ts�gbe Isabella.

• Nem tudom. �gy sajn�lom, hogy erre nem is gondoltam – mondta Alice.

• V�rj, azt mondtad a Volturik mindj�rt itt lesznek – mondta hirtelen Isabella.

• Igen, �gy van – n�zett r� Alice �rtetlen�l.

• Rendben, akkor vezesd ide hozz�m Arot, k�rlek – mondta Isabella.

• Tess�k? – d�bbent meg mindenki.

• Biztos vagy benne, hogy ez j� �tlet? – k�rdezte Alice.

• Igen, szerintem ez nagyon j� �tlet – mosolygott a l�ny. – �gy is van egy bejelenteni val�nk k�z�sen.

• Rendben, ahogy akarod – mondta Alice �s azonnal elindult ki a kast�lyb�l.

N�h�ny perc m�lva Alice megjelent Aroval az oldal�n �s bel�ptek Isabella szob�j�ba. A l�ny kicsit b�tortalanul �llt Aro el�. A f�rfinak fogalma sem volt r�la, hogy mit szeretne t�le a menyasszony �gy az esk�v� el�tt.

• Aro…- kezdett neki Isabella b�tortalanul.

• Igen, kedves. Mit szeretn�l? – n�zett r� Aro �rtetlen�l. – Gy�ny�r� vagy.

• K�sz�n�m. �n egy sz�vess�get szeretn�k k�rni – mondta a l�ny kiss� zavarban.

• Mond csak, ha tudok, akkor seg�tek.

• K�rlek, elk�s�rn�l az olt�rhoz? – n�zett Isabella a v�r�s szemekbe.

• Tess�k? Hogy �n az olt�rhoz, t�ged?

Isabella szemles�tve b�lintott. Aro �vatosan a l�ny �lla al� ny�lt �s felemelte a fej�t.

• Megtiszteltet�snek veszem, hogy engem v�lasztott�l – mosolygott r� Aro �szint�n.

• K�sz�n�m – g�rd�lt le egy k�nnycsepp a l�ny szem�b�l.

• Akkor k�szen �lltok? Itt az id� – mondta Alice.

• Igen. Mehet�nk, kedves? – aj�nlotta fel a karj�t Aro.

• Igen, mehet�nk – mosolygott Isabella �s belekarolt Aroba.

Lassan l�pkedtek az olt�rig. K�zben Isabella v�gig boldogan mosolygott. Amikor oda�rtek Aro finoman Edward kez�be cs�sztatta Isabella kez�t, majd h�tr�bb l�pett �s onnan figyelte a fogadalomt�telt. Carlisle csod�latos szertart�st tartott az ifj� p�rnak. A szertart�s v�g�n a hitvesi cs�kn�l kit�rt a tapsvihar, majd mindenki odament, hogy gratul�ljon nekik. Az esk�v�i parti remek�l alakult. Mindenki nagyszer�en sz�rakozott. Edward m�g arra is hajland� volt, hogy a hagyom�ny kedv��rt lenyeljen egy falatnyit az esk�v�i tort�b�l. Majd elk�vetkezett a k�sz�nt�k ideje �s Aro l�pett Isabella mell�.

• Kedves egybegy�ltek, Isabell�nak �s nekem fontos bejelenteni val�nk van. Mrs. Cullen k�rt t�l�nk egy nagyon becses n�szaj�nd�kot �s mi beleegyezt�nk a k�r�s�be – kezdte Aro. – Sz�val Isabella k�r�s�re a Volturi enged�lyez ennek az ifj� p�rnak egy terhess�get, �s mi sosem fogjuk b�ntani a f�lv�r gyermeket, mert b�zunk bennetek �s tudjuk, hogy sosem neveln�tek a kicsit rosszra – mondta Aro mosolyogva, Isabella pedig f�lig pirulva pillantott Edwardra.

Mindenki kirobban� �r�mmel fogadta ezt a h�rt. Edward hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon, ha tudod volna, akkor s�rt volna a boldogs�gt�l, ahogy a csal�d t�bbi r�sze is. M�g Rosalie is nagyon izgatott lett a h�rt�l, hogy nagyn�ni lehet, pedig r�la nem is gondolt�k volna, hogy �gy fog �r�lni a h�rnek. Edward gyorsan odal�pett Isabella mell� �s szavak helyett szenved�lyesen megcs�kolta, majd Aro fel� fordult.

• K�sz�n�m – mondta Edward h�l�san.

• Nincs mit, a feles�ged� az �rdem. Nagyon meggy�z� tud lenni – mosolygott Isabell�ra. – Legyetek nagyon boldogok.