32. fejezet

Edward f�radhatatlanul szelte a t�jat, Isabella pedig egy sz� n�lk�l kapaszkodott a h�t�n. Ha a f�rfi meg�llt, akkor lem�szott r�la �s kiny�jt�ztatta az izmait n�h�ny percre, azt�n pedig m�r indulhattak is tov�bb. �gy telt el az utaz�s els� napja, �s �gy telt el az utaz�s m�sodik napja is.

Annyira siettek amennyire csak lehets�ges volt. K�s� volt m�r, amikor Edward meg�llt �s megsz�lalt, mik�zben a l�ny lesz�llt a h�t�r�l.

• M�r nem vagyunk messze, Isabella. Reggelre oda�r�nk, �s akkor kiszabad�tjuk �ket – mondta Edward izgatottan.

• M�r alig v�rom, hogy ott legy�nk vel�k – mosolyodott el Isabella, majd hatalmasat ny�jt�zott �s visszam�szott Edward h�t�ra. – Akkor menj�nk is tov�bb.

• Biztos, hogy nem akarsz egy kicsit pihenni? – k�rdezte Edward.

• Nem, j�l vagyok – mondta a l�ny, de �s�tott egy nagyot.

• �n nem �gy l�tom. Tegnap �jjel sem aludt�l, hogy gyorsabban haladjunk – mondta Edward.

• Minden perc sz�m�t, te is hallottad, hogy Jasper szenved. Menj�nk tov�bb, nem �llhatunk meg – mondta a l�ny hat�rozottan.

• K�sz�n�m – mondta neki Edward.

• Mit? – d�bbent meg Isabella.

• Hogy ennyire sz�veden viseled a csal�dom �s az �n sorsomat is.

• Ez term�szetes. Most pedig menj�nk. M�g eg�sz �jjel futnod kell, hogy min�l el�bb oda�rj�nk. M�g j�, hogy te nem tudsz elf�radni – suttogta a l�ny.

• Rendben, akkor indul�s – mondta Edward �s �jra fut�snak iramodott.

A k�vetkez� �r�k megint fut�ssal teltek, majd Edward meg�llt, mert �rezte, hogy Isabella egyre kev�sb� kapaszkodik bel�. Nem csod�lkozott, hiszen k�s� �jszaka volt �s tudta, hogy a l�ny nagyon f�radt lehet, de m�gsem ejtett ki egy panaszkod�st sem a sz�j�n. Csak csendben cs�ng�tt a h�t�n. Edward v�rta, hogy a l�ny lesz�lljon a h�t�r�l, �s egy kicsit kiny�jt�zzon, de Isabella meg sem mozdult.

• Isabella? – suttogta Edward, de v�laszt nem kapott. – Isabella? – pr�b�lta �jra, de v�lasz ism�t nem �rkezett.

Edward �vatosan lefejtette a l�ny kezeit a nyak�r�l, majd maga el� h�zta, de nem engedte el. Elmosolyodott, amikor megl�tta, hogy a l�ny alszik. Nem tudta, hogy mit csin�ljon, mert fel�breszteni nem akarta, de tudta, hogyha nem haladnak, akkor Isabella mag�t hib�ztatja majd, mindegy egyes elvesztegetett pillanat�rt. V�g�l levette a kab�tj�t, �vatosan beletekerte Isabell�t �s �lbe vette, majd �gy indult �tnak. M�r hajnalodott, amikor Isabella mocorogni kezdett. Amikor Edward �szrevette, hogy Isabella fel�bredt r�gt�n meg�llt.

• J� reggelt! – mosolygott r� Edward. – J�l aludt�l? M�r a k�r�lm�nyekhez k�pest, term�szetesen.

• Neked is j� reggelt! – mosolygott a l�ny. – Igen, nagyon j�l aludtam. Sajn�lom, nagyon h�tr�ltattalak?

• Egy�ltal�n nem. Ugyan�gy tudtunk haladni, mintha �bren lett�l volna – mondta Edward hat�rozottan.

• Akkor j�, – �s�totta a l�ny. – �s szorosan Edward mellkas�hoz b�jt. Mindj�rt magamhoz t�rek, �s akkor m�r tudsz a h�tadon vinni. Biztosan neh�z lehetek m�r a karodnak – sim�totta v�gig Edward v�llait a l�ny.

• �, �des teher – vigyorgott Edward. – Egy�bk�nt pedig egy�ltal�n nem vagy neh�z.

• Rendben, de akkor is felkelek egy kicsit, �s a l�baimra �llok – mondta a l�ny �s eltolta mag�t Edwardt�l.

Edward mosolyogva figyelte, ahogy a l�ny m�szk�l fel-al� �s ny�jt�zkodik, hogy elg�mberedett v�gtagjai egy kis l�legzethez jussanak. Isabella n�h�ny percig �lvezte, hogy a saj�t l�bain �ll, majd �jra Edward fel� fordult.

• Milyen messze vagyunk m�g? – k�rdezte k�v�ncsian.

• �gy k�t�r�nyira. Nemsok�ra oda�rt�nk. Csak azt nem tudom, hogy merre keressem �ket az erd�n bel�l, de rem�lem, hogy Alice tud majd seg�teni.

• Biztosan seg�teni fog. Ha eljutott Angli�ig, hogy sz�ljon, hogy �letben vannak, akkor ha m�r ott vagyunk a k�zel�kben biztosan elvezet minket magukhoz – mondta a l�ny �s elindult Edward fel�.

• Ezek szerint indulhatunk? – k�rdezte mosolyogva.

• Igen – mosolygott vissza a l�ny �s felm�szott a f�rfi h�t�ra.

Edward ism�t futni kezdett �s tudta, hogy most m�r csak egy hajsz�l v�lasztja el a csal�dj�t�l. Boldog volt, hogy nemsok�ra visszakaphatja �ket. Amikor �tl�pt�k Forks hat�r�t, Edward �gy gondolta, hogy a legjobb, ha el�sz�r a h�zukhoz veszi az ir�nyt, h�tha Alice ott v�rja �ket. Rem�lte, hogy most nem �l benne senki. B�r nem tudhatta, mivel m�r nagyon r�g�ta nem j�rt itt. Meg�llt a hatalmas h�z el�tt �s letette Isabell�t is.

• Maradj itt. Gyorsan k�rben�zek, hogy nem lakik-e itt valaki – mondta Edward.

• Rendben. Siess! – mondta Isabella.

Edward �vatosan k�rbej�rta a h�z k�rny�k�t, azut�n pedig bement a h�zba is, de senkit nem tal�lt. A b�torok le voltak takarva feh�r anyagokkal, a padl� belepte a por. De ez m�g mindig az a csod�latos h�z volt, ahol annyi boldog �vet t�lt�ttek. Amikor meggy�z�d�tt r�la, hogy nem lakik itt senki visszament Isabell�hoz.

• Nincs itt senki, �gyhogy nyugodtan haszn�lhatjuk majd, am�g fel�p�lnek a t�bbiek – mondta Edward boldogan. – Csak el�gg� koszos, de majd rendbe hozzuk.

• Oh, ez nem jelent gondot. Majd �n megoldom – h�zta fel ruh�ja ujj�t a l�ny elsz�ntan.

• Isabella, mire k�sz�lsz? – k�rdezte Edward d�bbenten.

• Ameddig te megkeresed �ket, addig �n rendbe hozom a h�zat, hogy nyugodtan tudjanak majd pihenni �s l�badozni – mondta Isabella hat�rozottan.

• Te akarod kitakar�tani ezt a nagy h�zat, egyed�l? – k�rdezte Edward.

• �n, bizony. Azt hiszed nem tudom, hogy hogyan kell? Sz�mtalanszor seg�tettem m�r Marie mam�nak. Nem vagyok elk�nyeztetett kisasszony.

• Tudom, hogy nem vagy elk�nyeztetett, de ez a h�z hatalmas – mondta Edward.

• Ne vitatkozz velem, mert �gyis �n nyerek. Most pedig menj �s hozd haza �ket, a t�bbit b�zd r�m – mondta a l�ny, majd Edward el�tt termett �s szenved�lyesen megcs�kolta.

• Rendben – mondta Edward kiss� k�bultan a cs�k ut�n �s m�r el is t�nt az erd�ben.

Edward csak n�h�ny m�rf�lddel szaladt beljebb az erd�ben, majd Alice-t kezdte sz�longatni, hogy seg�ts�get k�rjen. N�h�ny perc ut�n a l�ny megjelent �s Edwardra mosolygott.

• De j�, hogy v�gre itt vagy – mondta Alice. – K�vess, megmutatom, hogy hol vagyunk.

• Rendben, siess�nk – �rtett egyet Edward is.

Gyorsan oda�rtek a helyhez. Edward azonnal nekil�tott az �s�snak, �s b�r a f�ld nagyon kem�ny volt �s t�m�r egy �ra alatt ki�sta mind a hat kopors�t. Gyorsan kiemelte �ket �s kinyitotta a fedeleket, miut�n mindenki kint volt a f�ld al�l Alice is visszat�rt a test�be. Mindenki b�k�sen aludt, csak Jasper nem.

• Szia, Edward. M�r �ppen itt volt az ideje – mondta Jasper gyeng�n, de halv�nyan el is mosolyodott.

• Sajn�lom, nem tudtam, hogy �letben vagytok. Kiveszlek innen – mondta Edward �s kiemelte testv�r�t b�rt�n�b�l, majd �vatosan a f�re fektette.

Jasper ut�n a t�bbieket is egyes�vel a puha f�re fektette.

• Tarts ki, mindj�rt hozok neked egy szarvast – fordult Jasper fel� �s ut�na r�gt�n berontott az erd�be.

N�h�ny perc m�lva egy hatalmas szarvassal a kez�ben t�rt vissza. Megkereste rajta a j� fog�st �s a tork�t Jasper sz�ja el� tartotta. Jasper megpr�b�lta felemelni a kez�t, de nem tudta m�g csak a fej�t is alig b�rta megmozd�tani, pedig szem�ben l�tszott a v�gyakoz�s a szarvas v�r�re.

• Nem megy – mondta Jasper cs�ggedten.

• Semmi baj, mindj�rt megoldjuk – mondta Edward �s �tharapta a szarvas tork�t, majd eg�szen Jasper sz�j�hoz nyomta. Amint a szarvas nyaka a sz�j�hoz �rt moh�n beleharapott �s vadul inni kezdett.

• Ez az, mindj�rt jobban leszel, csak igy�l – b�ztatta Edward.

Jasper gyorsan v�gzett a szarvassal �s koromfekete szemei kicsit kivil�gosodtak. H�l�san n�zett fel Edwardra, aki elhaj�totta a tetemet.

• Jobban vagy? – k�rdezte Edward.

• Igen, hat�rozottan.

• Fel�breszted �ket? Nekik is vad�sznom kell – mondta Edward.

• Arra gondoltam, hogy egyes�vel �bresztem �ket, �s mindig akkor hogyha, m�r itt vagy egy szarvassal – mondta Jasper.

• K�pes vagy erre? Fel tudod �ket egyes�vel kelteni? – d�bbent meg Edward.

• Igen, ne f�lj. Meg tudom oldani, most m�r sokkal jobban vagyok.

• Rendben, akkor azonnal hozok egy szarvast.

Edward ism�t berontott az erd�be �s zs�km�nnyal t�rt vissza alig n�h�ny perc m�lva.

• Kit �bresszek? – k�rdezte Jasper.

• El�sz�r a l�nyokat. Szerintem, kezd Aliceszel. R�d is j� hat�ssal lenne, hogyha m�r �bren lenne melletted.

• Rendben.

Jasper visszahozta Alicet, akinek Edward szint�n megharapta a szarvast, �s a sz�j�hoz tartotta. Alice is moh�n inni kezdett, majd miut�n v�gzett oldalra ford�totta a fej�t, �s Jasperre mosolygott. Edward ism�t elrohant �s egy �jabb szarvassal t�rt vissza. Jasper pedig felkeltette Esmet.

• Edward – sz�lalt meg d�bbenten, amikor megl�tta fi�t, de az�rt halv�nyan elmosolyodott.

• Igy�l, anya. Most m�r minden rendben – mondta Edward, �s a sz�j�hoz tartotta a szarvast.

Rosalie k�vetkezett. Edward gyorsan odament hozz� a szarvassal.

• Edward? – k�rdezte d�bbenten. – Istenem, h�t megtal�lt�l minket?

• Igen, minden rendben, igy�l.

Emmett term�szetesen nem tudta meg�llni, hogy ne k�ss�n bele testv�r�be.

• Mi tartott ennyi ideig, �csk�s? Ha fel�p�l�k, akkor m�g sz�molunk – mondta Emmett, de k�zben mosolygott.

• Rendben, meg is �rdemlem – vigyorgott Edward. – Nem v�ltozt�l semmit.

Carlisle kinyitotta a szem�t �s riadtan n�zett fel, de amint megl�tta, hogy Edward �ll f�l�tte r�gt�n megnyugodott.

• Fiam? H�t megtal�lt�l minket? J�l vagy? – z�poroztak bel�le a k�rd�sek.

• Igen, minden rendben lesz. Igy�l, k�rlek – mondta Edward.

• Nem, el�bb Esme �s a t�bbiek – mondta Carlisle.

• Tudtuk, hogy ezt fogod mondani, �k m�r ittak. Most te k�vetkezel – tartotta oda neki a szarvast.

• Esme? – sz�l�totta meg Carlisle.

• Itt fekszem melletted, j�l vagyok, �n m�r ittam �s a t�bbiek is. Hallgass Edwardra, �s igy�l – biztatta Esme a f�rj�t.

Carlislenak csak ennyi kellett, �s azonnal inni kezdett.