31. fejezet

Miut�n Alice besz�lt Edwarddal �s mindent elmondott, vissza�rt Jasperhez, �s �gy �rezte, hogy most m�r minden rendben lesz. Tudta, hogy Edward nem k�slekedik, �s hamarosan szabadok lesznek. Jasper szeme felcsillant, amikor megl�tta maga mellett a rubint sz�n� villan�st �s egy pillanattal k�s�bb m�r Alice fek�dt mellette.

• Nos, Kedvesem. Sikerrel j�rt�l? – k�rdezte Jasper izgatottan.

• Igen – mosolygott Alice. – Edward azonnal indul �s kiszabad�t minket, azt mondta, hogy legrosszabb esetben is k�t nap alatt ide�r, �s k�ri, hogy m�g l�gy er�s egy kicsit – mondta Alice boldogan.

• K�t nap. Rendben, annyit m�r f�l l�bon is �tv�szelek, ha ennyit kib�rtam. Addig is elterelhetn�d a gondolataimat a szomjamr�l, ha nem vagy t�l f�radt – mosolygott Jasper.

• �r�mmel megtenn�m. Nem vagyok f�radt. Mire gondolt�l? – k�rdezte Alice.

• Csak maradj itt �s besz�lj hozz�m. Nagyon j� hat�ssal van az er�mre, a hangod �s a jelenl�ted – mondta Jasper.

• Rendben. Mir�l besz�ljek? – k�rdezte Alice.

• Mondjuk arr�l, hogy hogyan siker�lt a nagy k�rd�s felt�tele – vigyorgott Jasper.

• Az nagyon aranyos volt – vigyorgott Alice. - Edward nagyon izgult �s att�l f�lt, hogy kikosarazz�k, de term�szetesen nem �gy t�rt�nt. A l�ny igent mondott �s �ppen szorosan �lelt�k egym�st, amikor oda �rtem. V�gre Edward is megtal�lta a p�rj�t. Istenem, Esme olyan boldog lesz, ha ezt megtudja �s a t�bbiek is. Most m�r minden rendben lesz, �s nagyon boldogok lesz�nk �jra – lelkendezett Alice, de k�zben agg�dva pillantott Jasper arc�ra.

• J�l vagyok, Kicsim. Nem kell �lland�an titokban f�rk�szned az arcom, �s m�g mindig m�k�dik a k�pess�gem, hab�r f�radt vagyok �rzem, hogy agg�dsz �rtem – n�zett Jasper Alice szem�be.

• Tudom, sajn�lom. Nem akarlak m�g az �n �rz�seimmel is terhelni, csak… - csuklott el Alice hangja.

• H�, nincs semmi baj, Alice. Hallod? J�l vagyok, �s te sosem terhelsz az �rz�seiddel. P�ld�ul a m�g mindig tombol� szerelmed hat�rozottan er�t ad �s m�g az agg�d�sod is. K�rlek, mes�lj tov�bb, szeretn�m hallani a hangodat. Sz�val, hogy n�z ki a leg�jabb hugic�m? Te m�r l�ttad �t. �n is k�v�ncsi vagyok r�.

• Nagyon sz�p, �s kedvesnek t�nik. Hossz� v�r�sesbarna haja van, csokol�d� barna szemei �s nagyon csinos, karcs� alakja. A t�r�kenys�ge ellen�re nagyon er�s jellem �s el�g makacs is. Szerintem nagyon j�l �sszeillik Edwarddal. K�l�nleges l�ny, ez biztos, mert Edwardot m�g sosem l�ttam olyannak, mint amikor vele van.

Alice csak mes�lt �s mes�lt, v�letlen�l sem hagyta abba egy percre sem, mert �gy Jasper r� figyelt �s megfeledkezett a f�jdalm�r�l �s a f�radts�g�r�l. M�r este volt, amikor Alice �gy d�nt�tt, hogy megpr�b�l l�tom�st el�id�zni, hogy kider�tse merre j�r Edward.

• Oh – mondta a l�tom�s ut�n. – Nagyon j�l haladnak, ha holnap is ilyen gyorsan j�nnek, akkor holnaput�n reggel m�r itt lesznek, �s szabadok lesz�nk. Edward hozza a form�j�t, �s �gy szeli a t�jat, amilyen gyorsan csak tudja. Most megpihentek, mert Isabell�nak ennie kell p�r falatot, de �jszaka is utazni fognak. Minden perccel k�zelebb ker�lnek. Tarts ki, Szerelmem! – mondta Alice lelkesen.

• Ez nagyon j� h�r, Alice. Ne f�lj, most m�r ki fogom b�rni. Nagyon j�, hogy van ez a k�pess�ged. Azt hiszem, hogy n�lk�led nem b�rtam volna ki ezt az �vsz�zadot an�lk�l, hogy meg�r�ltem volna.

• K�sz�n�m, de szerintem n�lk�led �r�lt�nk volna meg mind. Megmentetted a csal�dot, Jasper – mondta Alice �szint�n.

• Nem, h�rman mentett�k meg �ket. Te, Edward �s �n. Mindig is j� csapat voltunk – pr�b�lt Jasper mosolyogni.

• Igen, - mosolygott Alice - de ha jobban leszel, akkor m�g kapsz az�rt, hogy hazudt�l nekem. Nem felejtettem �m el! – mondta a l�ny, �s fenyeget�en megr�zta Jasper orra el�tt a mutat�ujj�t.

• Ez az �n feles�gem – kuncogott Jasper �s lehunyta a szem�t.

Alice �s Jasper egy kis id�re csendbe burkol�zott, azt�n Alice �gy gondolta, hogy Jasper biztosan �r�lne neki, ha dudor�szna egy kicsit, mert a f�rfi mindig is szerette, hogyha �nekel. �gyhogy elkezdte halkan d�dolni Jasper f�l�be az egyik kedvenc dalukat �s rem�lte, hogy ezzel kicsit eltereli a figyelm�t a szomj�s�gr�l �s a f�radts�gr�l. Jasper szemei kipattantak �s m�rhetetlen h�l�val �s boldogs�ggal n�zte feles�g�t, amire Alice elmosolyodott. Az id� csak telt m�lt �s Jasper azon kapta mag�t, hogy m�r egy ideje, fel sem figyelt a f�jdalomra, h�la Alicenek, aki nagyszer�en eltereli a figyelm�t. Azt�n hirtelen Alice abbahagyta a dudor�sz�st �s a semmibe meredt, a szeme elhom�lyosodott. Jasper j�l tudta, hogy l�tom�sa van �s csak rem�lni merte, hogy nem Edwarddal �s Isabell�val t�rt�nt valami �t k�zben. Alice m�r nagyon r�g�ta ebben az �llapotban volt, amikor v�gre megmozdult. A szeme, ha tudott volna, akkor k�nnybe l�bad �s Jasper hatalmas f�lelemhull�mot is �rzett a l�ny fel�l.

• Szerelmem, mit l�tt�l? Mi t�rt�nt? – k�rdezte Jasper nyugodtan, b�r igaz�b�l nagyon ideges volt.

• Sz�rny�s�get! – ki�ltott fel Alice.

• Csak nem Edward�kkal t�rt�nt valami? – k�rdezte Jasper aggodalmasan.

• Nem, azt a v�mp�rt, aki ide juttatott minket meg�lik – mondta Alice.

• Kicsim, ne haragudj, de szerintem ez j� h�r – mondta Jasper, �s nem �rtette Alice-t.

• H�t nem �rted, � az egyetlen bizony�t�k, hogy �rtatlanok voltunk, ha meg�lik miel�tt kider�l, akkor �r�kk� bujk�lhatunk. Szerintem ez nem lenne j� – szomorodott el Alice.

• Igazad van, sajn�lom. L�ttad azt is, hogy kik �lt�k meg? – k�rdezte Jasper.

• K�t v�mp�r volt, f�rfiak, de nem ismerem �ket. Annyi biztos, hogy nem veget�ri�nusok, mert a szem�k v�r�sen izzott – mondta Alice cs�ggedten. – M�r nem lehet mit tenni. Semmik�ppen sem �rne oda Edward sem.

• Ne l�gy szomor�, Szerelmem. Ha bujk�lnunk kell, h�t bujk�lni fogunk, de legal�bb szabadok lesz�nk – mondta Jasper l�gyan.

• Tudom, hogy igazad van, csak szerettem volna, ha kider�l az �rtatlans�gunk.

• Tudom, Kedvesem. Egyszer ki fog der�lni az igazs�g. Van id�nk megv�rni – mosolygott r� Jasper kicsit er�ltetetten. – K�rlek, dudor�sz m�g nekem. Olyan j� hallani a hangodat.

• Rendben – mondta Alice, �s �jra kezdte a kedvenc dalukat.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Ek�zben Volterr�ba haza�rkezik Claudia �s Alex. A test�r neh�z l�ncon vonszolja maga ut�n a szabadulni pr�b�l� Vittoriot. Amint a test�r�k megl�tt�k �ket odarohantak, hogy seg�tsenek nekik, egy test�r pedig az uralkod�khoz sietett.

• Uraim, meg�rkezett az �rn� �s Alex. Visszahozt�k Vittoriot - mondta a test�r mik�zben m�lyen maghajolt.

• Ez nagyszer� – lelkendezett Marcus.

• Megsebes�ltek? – k�rdezte Aro agg�dva.

• Alexen van n�h�ny karcol�s, de nem s�lyos, az �rn� s�rtetlen, Uram – mondta a test�r.

• H�la az �gnek – nyugodott meg Aro �s Marcus is fell�legzett m�g�tte.

• J�jjenek a nagyterembe – rendelkezett Marcus.

• Igenis, Uram – hajolt meg a test�r �s t�vozott.

N�h�ny perc m�lva Aro �s Marcus bes�t�lt a nagyterembe, ahol m�r ott volt mindenki, akinek ott kellett lennie. Vittorio is felhagyott a pr�b�lkoz�sokkal, hogy kiszabaduljon, mert a teljes test�rs�g ellen nem volt semmi es�lye. Aro tekintete Claudi�t kereste, de nem l�tta sehol.

• Hol van a feles�gem? – k�rdezte Aro.

Ekkor el�rel�pett Claudia szolg�l�ja.

• Az �rn� eln�z�sedet k�ri, csup�n n�h�ny perc �s itt lesz, szeretn� rendbe szedni mag�t a tal�lkoz�s el�tt – hajolt meg Claudia szolg�l�ja.

• Rendben, k�sz�n�m. Elmehetsz – mondta Aro.

• Igenis, Uram – mondta a l�ny �s m�r ki is ment a szob�b�l.

Egy id�re n�ma csend telepedett a teremre, majd bel�pett Claudia teljes Volterrrai d�szben, ahogy az egy feles�ghez illik. R�mosolygott Arora, aki visszamosolygott, �s nagyon szerette volna v�gre a karjaiba z�rni, de el�bb azt kellett elint�zni, ami�rt mindenki idej�tt. �gy h�t Aro odal�pett a lek�t�z�tt Vittorio el� �s h�tran�zett testv�r�re.

• Tedd, amit tenned kell – j�tt a v�lasz a kimondatlan k�rd�sre Marcust�l.

Ekkor Aro r�tette kez�t Vittorio k�zfej�re �s elkezdte p�rgetni a gondolatait, mintha csak egy filmet n�zne, amikor megtal�lta, amit keresett hirtelen lass�tott �s er�sen koncentr�lva figyelte az esem�nyeket. Amikor a l�nyeghez �rt, megtorpant, �s felki�ltott.

• Szents�ges �g! Nem hiszem el, hogy megb�ztunk benned. Hogy tudtad ennyi �ven �t megt�veszteni a testv�remet? – d�bbent meg Aro.

• Mit l�tt�l? – k�rdezte Marcus.

• V�rj, m�g egy kicsit m�g nem �rtem a v�g�re – mondta Aro �s �jra koncentr�lni kezdett.

V�gign�zett mindent. Azt ahogyan Eur�pa szerte f�lv�reket teremtett a t�rsai seg�ts�g�vel, majd begy�jt�tte �s k�pezte �ket. A hazugs�got, amikor a Culleneket v�dolta. Az �rtatlan csal�d arc�t, amikor elt�pt�k �ket a p�rjuk mell�l, �s egyes�vel el�st�k �ket a kopors�kban, azt�n azt, hogy a vele tart� Volturikat meg�lte a t�rsai seg�ts�g�vel, majd l�tta, hogy miket m�velt egy �vsz�zadon �t. V�g�l pedig a menek�l�st Claudia �s Alex el�l, azt, hogy kis h�j�n meg�lt�k a test�rt �s a feles�g�t. Meg is tett�k volna, ha nem t�nik fel egy v�mp�r, aki seg�tett rajtuk. Majd eg�szen addig v�gign�zte az esem�nyeket, am�g elfogt�k, �s ide hozt�k.

• � k�vetett el mindent k�t t�rs�val! – ki�ltott fel Aro. – A Cullenek �rtatlanok, soha nem is volt semmi k�z�k ehhez az eg�szhez – mondta megrend�lten.

• Akkor h�t b�nh�dnie kell. Szerintem hagyjuk meg a d�nt�st azoknak, akiket bajba sodort �s szenved�sre k�ld�tt – mondta Marcus.

• Hogyisne, m�g a v�g�n Carlisle megkegyelmezne neki. T�l j� ahhoz, hogy valaki hal�l�t k�v�nja. Nekem az a v�lem�nyem, hogy r�szolg�lt a hal�lra. K�rlek fiv�rem, hogy t�mogasd a d�nt�semet – mondta Aro.

• Legyen h�t, ahogy k�v�nod, Aro – egyezett bele Marcus. – Alex? – n�zett legjobb ember�re.

• Igen, Uram? – l�pett el� a test�r.

• El�g j�l vagy hozz�, hogy v�grehajtsd az �t�letet? – k�rdezte Marcus.

• Term�szetesen, Uram.

• Rendben, akkor v�lasz magad mell� egy megb�zhat� seg�t�t �s vigy�tek. Az �t�letet most r�gt�n v�gre kell hajtani – mondta Marcus.

• Ahogy k�v�nj�k – hajolt meg Alex �s t�rs�val egy�tt kivezette Vittoriot a teremb�l.

Ahogy mindenki t�vozott a teremb�l Aro el�relend�lt �s karjaiba z�rta feles�g�t, majd m�lyen a szem�be n�zett.

• J�l vagy? – k�rdezte agg�dva.

• Igen, most m�r j�l – mondta Claudia.

• Kedvesem, mi t�rt�nt a szemeddel? Furcsa sz�ne van – d�bbent meg Aro.

• Err�l ink�bb ne is besz�lj�nk. N�zd, meg hogyha k�v�ncsi vagy – tette Claudia a kez�t Aro tenyer�be.

Aro elt�totta a sz�j�t, amikor megl�tta a jelenetet.

• Jesszusom. Medv�t? – ki�ltott fel Aro.

• Medv�t, bizony – s�hajtotta a feles�ge.

• Akkor ez a v�mp�r olyan, mint Carlisle. Nekem is tilos volt norm�lis v�rt innom a ter�let�n – vigyorgott Aro.

• Ezek szerint m�r te is itt�l medv�b�l? – d�bbent meg Claudia.

• Nem, soha nem vend�geskedtem n�la egy h�tn�l tov�bb, ha megl�togattam, mert megmondta, hogy az � ter�let�n nem vad�szhatok csak �llatokra – mosolygott Aro. – De �gy l�tom, hogy ez v�szhelyzet volt. Legal�bb valami h�sev�t fogott nektek �s nem szarvast, Carlisle azt mondta egyszer, hogy a h�sev� �llatoknak jobb az �ze.

• Att�l m�g pimasz egy alak volt, de m�gis valahogy nagyon kedves – mondta Claudia. – A t�rsa pedig megmentette az �let�nket.

• Megkedvelted, ha j�l l�tom – mondta Aro.

• Igen, megkedveltem. Rem�lem, hogy m�g tal�lkozunk vele. Edwardnak h�vt�k.

• K�szen vagyunk az indul�sra – l�pett Marcus a terembe.

• Akkor indul�s Forksba. Hozzuk ki �ket – mondta Aro, �s k�zen fogta a feles�g�t.