23. fejezet

Edward mosolyra h�zta a sz�j�t �s vissza�lt Isabella mell� a f�nyk�ppel. Miut�n mindketten k�nyelmesen elhelyezkedtek Edward t�rte meg a csendet.

• Kivel folytassuk? – k�rdezte k�v�ncsian.

• �n igaz�b�l ezt a l�nyt n�ztem ki, nagyon aranyosnak l�tszik – mutatott Isabella a fekete haj� l�nyra a k�pen.

• Igen, val�ban nagyon aranyos. � itt Alice. N�ha nagyon ideges�t� az apr� termet�hez k�pest. Ki sem n�zn� bel�le senki, hogy mennyit tud s�nd�r�gni. �lland�an szervezkedett. M�r meg sem tudom mondani, hogy h�ny partit �s esk�v�t szervezett meg. Amikor nem valami hivatalos esem�nyen t�nykedik, olyankor csal�di programokon gondolkodik. Alice �llt hozz�m a legk�zelebb a testv�reim k�z�l. A t�bbieket is nagyon szerettem, de ez a l�ny – mutatott Alicere a k�pen. – � eg�szen m�s volt mindig is, mint a t�bbiek. Mindig pozit�van �llt mindenhez, nem lehetett let�rni a lelkesed�s�t, meg lehetett pr�b�lni, de �gyis v�ghez vitte, amit akart. M�r emberi �let�ben sem volt h�tk�znapi, l�tom�sai voltak, �s azzal seg�tett mindenkin, akin csak tudott.

• L�tom�sai? – lep�d�tt meg Isabella – Ez nagyon �rdekes. Hogyan m�k�dik? � id�zi el� �ket, vagy csak �gy j�nnek? Tudja ir�ny�tani? – lett k�v�ncsi a l�ny.

• Igaz�b�l hirtelen megjelentek el�tte a k�pek. �gy m�k�d�tt, hogyha valamit konkr�tan eld�nt�tt valaki, akkor l�tta Alice, hogy mi fog t�rt�nni, de ha a d�nt�s v�ltozott, akkor a l�tom�s is v�ltozott. Eleinte m�g nem tudta ezt a k�pess�g�t tudatosan haszn�lni, de ut�na egyre �gyesebb lett. Nem k�nny� k�pess�g, mert a d�nt�sek �lland�an v�ltoznak �s �gy a j�v� is. Alice mindig remek�l meg�llta a hely�t a l�tom�saival. Kedvelte volna �nt – n�zett Edward a l�nyra.

• Gondolja? Szerintem is j�l kij�ttem volna vele – mosolyodott el Isabella.

• Ebben eg�szen biztos vagyok. Makacss�gi versenyeket is rendezhetn�nk �n�k k�z�tt – vigyorgott Edward.

• �n nem is vagyok olyan makacs – b�kte oldalba a l�ny �s sz�r�s szemekkel n�zett r�.

• Val�ban nem kisasszony? Pedig �n volt az els�, akit vissza kellett cipelnem a szob�j�ba, hogy marad�sra b�rjam, �s ez csak egy eset volt azok k�z�l, amikor megmakacsolta mag�t – mosolygott az eml�ken Edward. – M�g �letemben nem tal�lkoztam olyan l�nnyal, aki �gy tudott volna tiltakozni. M�r att�l f�ltem, hogy elt�ri a kez�t, mik�zben p�f�l – mondta �s leplezetlen�l vigyorogni kezdett.

• Ez egy�ltal�n nem vicces, maga sem volt �ppen �riember – h�borgott a l�ny. – �riemberek nem szoktak ilyesmit tenni. Maga legal�bb olyan makacs, mint �n. Egy�bk�nt pedig vigy�zzon mag�ra, mert nem vagyok olyan t�r�keny, mint hiszi – mondta Isabella �s k�zben figyelmeztet�en megr�zta a mutat� ujj�t Edward el�tt.

• Kezdek f�lni �nt�l kisasszony – nevetett fel Edward.

• Nagyon helyes. V�gre bel�tta, hogy f�lelmetes vagyok – kuncogott Isabella is. – Ki az a f�rfi Alice mellett?

• � itt Jasper, Alice szerelme. Katona volt, miel�tt v�mp�rr� v�ltozott. A csal�dunk strat�g�ja, ha mondhatok ilyet. B�r nem nagyon volt sz�ks�g�nk a tapasztalataira, mert nem volt r�nk jellemz�, hogy bajba ker�lj�nk – komorodott el Edward.

• Sajn�lom, ami t�rt�nt vel�k – fogta meg a f�rfi kez�t gyorsan Isabella. – Nem kell folytatnia, ha nem akarja.

• Nem, nincs semmi baj. Mindj�rt mes�lek m�g Jasperr�l, csak elgondolkodtam – mondta Edward.

• Min gondolkodott el? – k�v�ncsiskodott Isabella.

• Tudja Jasper rengeteget harcolt a fajt�nkkal, �s nagy t�ler�vel szemben is mindig gy�zedelmeskedett. Nem f�r a fejembe, hogy mi t�rt�nhetett akkor, ami�rt feladta a k�zdelmet. Sosem kapt�k volna el, hacsak nem adja meg mag�t.

• Biztosan menteni akarta a csal�dj�t �s nem egyed�l menek�lni. �n sem hagyta volna ott �ket. Nem igaz? – t�n�d�tt a l�ny.

• Azt hiszem igaza van kisasszony. Val�sz�n�leg ez t�rt�nt – n�zett a l�nyra Edward.

• Azt mondta, hogy Alice szerelme Jasper. H�zasok is voltak, vagy m�g csak udvarolt? – pr�b�lt vid�mabb t�m�kra v�ltani Isabella.

• H�zasok voltak. Gy�ny�r� esk�v�j�k volt, amit term�szetesen Alice szervezett meg. Nem b�zta volna m�sra a t�k�letes esk�v�j�t. M�r az eg�sz csal�dot teljesen kibor�totta az apr�l�koss�g�val, de Jasper csak mosolyogva figyelte �s mindent megadott neki, amire v�gyott. A csal�d t�bbi r�sz�t meg folyamatosan nyugalomban tartotta.

• Ez nagyon kedves. Nem lehetett k�nny� egyfolyt�ban �t v�mp�rt csit�tani, mik�zben odafigyelt a szerelme minden rezd�l�s�re is – mondta Isabella meghatottan.

• Neki nem volt olyan neh�z neki csit�tania minket, csak nyugalom hull�mokat sz�rt a nap minden perc�ben n�h�ny h�napig. Mondjuk a v�g�re m�r elf�radt egy kicsit – vigyorgott Edward. – M�g j�, hogy mi nem alszunk, k�l�nben elaludt volna az olt�r el�tt olyan kimer�lt volt m�r a v�g�re.

• Egy pillanat – d�bbent meg Isabella. – Azt mondta, hogy nyugalmat k�ld�tt mindenkire?

• Igen, Jasper is k�l�nleges volt. �t�rezte m�sok �rz�seit �s ir�ny�tani is tudta �ket. Nagyon hasznos k�pess�g volt, f�leg, hogyha Alice-t kellett megv�deni a csal�d indulatait�l – kuncogott megint Edward.

• Akkor j�l kieg�sz�tett�k egym�st, �gy ketten – mosolygott Isabella is.

• Igen. Csod�latos p�r. Soha nem veszekedtek, mindig megtal�lt�k a sz�mukra legjobb megold�st.

• Ki a m�sik l�ny? – k�rdezte Isabella.

• � itt Rosalie. Eg�szen m�s, mint Alice �s Esme. Rosalie nagyon nehezen fogadja be az �j j�vev�nyeket. Van benne egy alapvet� bizalmatlans�g, de ha m�r ismer valakit �s megkedveli az illet�t, akkor � is k�pes volt olyan szeretett adni, mint amilyet Esme �s Alice adott mindig mindenkinek, akiket szerettek. Egyetlen kiv�tel volt ez al�l. A p�rj�t Emmettet azonnal megszerette. Meg is lep�d�tt mindenki, hogy Rosalie els� pillant�sra beleszeretett valakibe. � is haldoklott, amikor Carlisle r�tal�lt �s �tv�ltoztatta, de arra ap�m nem is gondolt, hogy Rosalie ezt esetleg nem akarja. Tudja � szerette az emberi l�tet, �s egy kis kertes h�zat akart, f�rjet �s gyerekeket, de v�mp�rk�nt ezt nem kaphatta meg. J� ideig szenvedett emiatt �s boldogtalan volt, azut�n pedig j�tt Emmett �s minden megv�ltozott. Az�ta m�r azt sem b�nja, hogy v�mp�r. Csak boldog, hogy megtal�lta a szerelmet. Abba pedig siker�lt belet�r�dnie, hogy nem lehet saj�t gyereke. Sokat j�rtak Esmevel �rvah�zba �s aj�nd�kokat vittek a gyerekeknek �s j�tszottak vel�k. Ilyenkor �lte ki a hat�rtalan anyai �szt�neit. Biztosan csod�latos anya lett volna bel�le. A gyerekek soha nem tudtak betelni Esme �s Rosalie szeretet�vel – mosolygott Edward.

• Ha lassan is, de biztosan �sszebar�tkoztunk volna – s�hajtott Isabella.

• Igen, ebben biztos vagyok. B�r lehet, hogy eleinte ez nem lett volna olyan k�nny�, de ha t�relmes lett volna a n�v�remmel, akkor biztosan j� bar�tn�k lettek volna.

• Ezek szerint, akkor � lehet itt Emmett? – k�rdezte Isabella �s az utols� alakra mutatott a k�pen.

• Igen. Emmett volt a leger�sebb k�z�tt�nk. Hihetetlen ereje volt. Azt hiszem, hogy m�r emberk�nt is nagyon er�s lehetett. �t is Carlisle v�ltoztatta �t. Egy vad�szat alkalm�val balesetet szenvedett �s haldoklott, amikor Rosalie megtal�lta �s azonnal beleszeretett. Gyorsan elhozta Carlisle-hoz �s megk�rte, hogy gy�gy�tsa meg. Amikor ap�m megvizsg�lta kider�lt, hogy nincs mit tenni, m�r nem lehet megmenteni, mert t�l s�lyosak voltak a s�r�l�sei. Akkor d�nt�tt �gy Rosalie, hogyha megmenteni nem lehet, akkor v�ltoztassuk �t. Mindenki beleegyezett a k�r�sbe, �gy ap�m megtette. Onnant�l kezdve Emmett �s Rosalie boldogan �ltek egy�tt. Az�rt az � kapcsolatuk nem olyan felh�tlen, mint Alice �s Jasper kapcsolata. Szoktak veszekedni, de soha nem annyira komolyan, hogy b�rmi is t�rt�njen. N�h�ny percig duzzognak, ut�na pedig m�r megint nem tudnak betelni a szerelemmel – mosolygott Edward a l�nyra.

• �k is h�zasok voltak? – k�rdezte Isabella.

• Igen.

• Felt�telezem, hogy azt az esk�v�t is a m�sik h�ga szervezte – mosolyodott el Isabella.

• Igen, j�l felt�telezi. Az az esk�v� sem volt egyszer� – kuncogott Edward.

• Ezt mindj�rt gondoltam – s�hajtotta Isabella. – K�sz�n�m, hogy mes�lt a csal�dj�r�l. Csod�latos l�nyek voltak – szor�totta meg a l�ny Edward kez�t.

• �n is �gy gondolom kisasszony – mondta Edward �s v�gigsim�tott a k�pen.

• K�rdezhetek valamit? – mondta a l�ny pironkodva.

• Term�szetesen – n�zett Edward a l�ny szem�be.

• Sz�val arra vagyok k�v�ncsi, hogy �n…hogy is mondjam? – j�tt zavarba a l�ny.

• Nyugodtan k�rdezhet b�rmit kisasszony. Nem nevetem ki, ne f�ljen – mosolyodott el a f�rfi.

• Igen tudom. Csak nem vagyok biztos benne, hogy ezt meg szabad-e k�rdeznem. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni �nt – mondta Isabella szemles�tve.

• K�rdezzen b�tran.

• Rendben – szedte �ssze a b�tors�g�t a l�ny. – Sz�val, arra vagyok k�v�ncsi, hogy �n vagyok-e a kiv�tel a k�pess�ge al�l.

• Igen kisasszony. Nem l�tom a gondolatait, �s �n az els� eg�sz l�tez�sem sor�n, akinek nem l�tok a fej�be. Ez �nmag�ban is frusztr�l� egy picit, de az �n eset�ben tal�n m�g rosszabb.

• Mi�rt olyan sz�rny�, hogy nem l�tja a gondolataimat?

• Az�rt, mert senki gondolataira nem v�gytam m�g annyira soha �letemben, mint az �n�re – mondta Edward kiss� zavarban.

• Oh – lep�d�tt meg Isabella.

• Valami rosszat mondtam? – ijedt meg a f�rfi.

• Nem, �ppen ellenkez�leg. Tudja m�g soha senki nem mondott nekem ilyen sz�pet – mondta a l�ny komolyan, majd hozz�b�jt Edwardhoz, aki boldogan �lelte mag�hoz a l�nyt.

Lassan eld�ltek az �gyon, �s a Cullen csal�dr�l k�sz�lt f�nyk�pet n�zegett�k csendben. Isabella egyre nehezebbnek �rezte a szemh�jait �s m�r majdnem elaludt Edward mellkas�hoz b�jva, amikor az ajt� hirtelen kiny�lt �s egy gy�ny�r�, barna haj� v�mp�rl�ny l�pett be a szob�ba.