17. fejezet

(Írói megjegyzés: az események onnantól folytatódnak, ahol a 15. fejezet végén abbamaradtak.)

Isabella a szobájában feküdt, pihent és ábrándozott miután Edward elindult Marie mamához a konyhába. Nagyon boldog volt, hogy Edward is szereti őt, mert eddig azt hitte, hogy ez biztosan lehetetlen. Hiszen miért szeretne egy ilyen csodálatos lélek egy ilyen makacs lányt, mint ő. Gondolatai egyre lassabban áramoltak, mert a fájdalomcsillapító lassan szétáradt a testében és érezte, hogy a szemhéjai egyre nehezebbek lesznek.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Edward a konyha felé tartott és még Alice foglalkoztatta a gondolatait. Miután elérte a konyhát gyorsan benyitott.

• Asszonyom, Lili a kisasszony felébredt! – mondta boldogan

Marie mama és Lili az asztalnál ültek és mindkettejük arca felcsillant, amikor meghallották a jó hírt.

• Ez nagyszerű. Hogy érzi magát? Nagy fájdalmai vannak? – mondta Marie mama

• A körülményekhez képest nagyon jól van. Adtam neki egy fájdalomcsillapítót, úgyhogy valószínűleg nem sokáig lesz ébren – válaszolta Edward – Köszönöm, hogy oda készítette a táskámat.

• Nincs mit. – mondta az asszony – Gondoltam, hogy szüksége lesz rá.

• Bemehetünk hozzá egy kicsit? – kérdezte Lili reménykedve

• Igen, nyugodtan meg lehet látogatni, de akkor induljunk is, mert szerintem nemsokára megint aludni fog egy ideig.

• Rendben. – mondták egyszerre az asztalnál ülők

Marie mama és Lili gyorsan felkelt és az ajtó felé indult. A nő megfogta a kislány kezét és úgy sétáltak tovább. Edward is mellettük sétált. Lili felnézett az arcára és mosolyogva nyújtotta felé a kezét, amit Edward gyorsan megfogott és visszamosolygott. Így mentek egészen Isabella szobájáig. A lány még ébren volt, bár már nem volt teljesen éber állapotában. Lili elengedte Marie mama és Edward kezét, aztán gyorsan felmászott az ágyra és Isabella fölé hajolt és rámosolygott. Az ágy rázkódására a lány rögtön felfigyelt és nagyon boldog volt, amikor meglátta a kislányt teljesen épen és mosolyogva.

• Kicsim, jól vagy? – kérdezte aggódva

• Igen én jól vagyok, de te nem. – mondta a kislány és a mosoly lefagyott az arcáról

• Jól vagyok, csak elfáradtam. – mondta és megsimította a kislány arcát

• Azt mondtad, hogy nem fog téged bántani. Én meg hittem neked, pedig valahol tudtam, hogy bántani akar. – szipogott Lili

• Nem sérültem meg komolyabban és Mr. Masen gyorsan odaért, hogy segítsen rajtam. Egy-két nap és már lábra is állok. – ölelte magához óvatosan Isabella Lilit - Igaz Mr. Masen?

• Igen, ne aggódj Lili, tényleg nincs semmi komoly baja Ms. Swannak. – válaszolta Edward a legmegnyugtatóbb hangján

Közben Marie mama is leült az ágyra és megsimogatta kis neveltje arcának bal oldalát, mert az ép maradt. A jobb oldalon a sebeknek még kell némi idő, amíg begyógyulnak. Szerencsére egyik sérülés sem volt mély, így nem fog behegesedni Isabella gyönyörű arca. Miután a lány egyre laposabbakat pislogott Lilivel együtt így Edward halkan szólt Marie mamának, hogy megkeresi Mr. Stevenst és megkéri, hogy hozza ide a kislány szüleit, mert már biztosan nagyon aggódnak Liliért. Edward pontosan kiolvasta Lili gondolataiból, hogy hol lakik. Így amikor megtalálta a férfit gyorsan elmondta neki, hogy melyik utca, melyik háza Liliéké. Az idős férfi azonnal útnak indult, hogy értesítse a szülőket, hogy a kislányuk jól van és idehozza őket. Edward pedig gyorsan bement a szobájába és előkereste két tanítványának a címét, mert tudta, hogy hol telepedtek le. Egyébként sem lett volna nehéz őket nyomon követni, mert a vadállomány ott egy kicsit megcsappant a bűnözés viszont megszűnt létezni és rengeteg kis „meglepetéscsomag” hevert reggelente a rendőrség előtt megkötözve. Úgyhogy amikor megvoltak a címek gyorsan írt nekik egy-egy levelet, és remélte, hogy annak ellenére, hogy nem engedte őket sem közel magához, ahogy senkit sem eddig legalábbis, mégis el fognak jönni és segítenek neki elkapni Benedictet. Miután megírta a leveleket az íróasztalon hagyta őket, hogy majd Mr. Stevens-t kérje meg rá, hogy adja fel őket postán, hogyha holnap a városba megy. Aztán pedig gyorsan írt egy listát a borogatáshoz szükséges gyógynövényekről, amit a zsebébe csúsztatott. Dolga végeztével visszament Isabella szobájához és örömmel látta, hogy Isabella és Lili egymás kezét fogva alszanak Marie mama, pedig az ágy szélén ül, és mosolyogva figyeli őket.

• Asszonyom. Beszélhetnék Önnel? – suttogta Edward

• Természetesen. – mondta Marie mama és közben elindult felé

• Nem tudja véletlenül, hogy vannak-e a közelben gyógynövények akár a tisztáson, akár valamelyik helyi patikában?

• Miért Uram? Borogatást akar készíteni a zúzódásokra?

• Igen, de ehhez több gyógynövény kellene.

• Nos, ez nem jelenthet problémát – mosolyodott el az asszony – Írjon egy listát, hogy mire van szüksége és beszerzem őket egy óra alatt.

• Igazából az előbb a szobámban voltam és meg is írtam a listát.

• Rendben, akkor csak adja ide nekem és bízza rám.

• Köszönöm.

• Nincs mit.

• De nagyon is van. – mondta az asszony – Maga nélkül már mind hallottak lennénk, és ki tudja, hogy Isabellával mit tett volna az az alak. Egyébként bocsásson meg, én nem akarok beleszólni. – pironkodott Marie mama – Miért nem mondja meg neki, hogy szereti? Szerintem Isabella is szereti Önt.

• Én megmondtam neki, amikor felébredt. – mondta Edward kissé zavarban – Honnan tudja, hogy szeretem és, hogy a kisasszony is szeret?

• Nem volt nehéz rájönni. Isabella soha nem fogadta el férfi karját az édesapjáén és az Önén kívül. Szeretik egymás társaságát, sokat beszélgetnek és még a mozgásukat is egymáshoz igazítják. Nem lehetett nem észrevenni. Még Mr. Stevens figyelmét sem kerülte el. Azt hiszem, hogy Isabella és Ön voltak már csak, akik még egy napja nem látták, hogy ez bizony szerelem, de örülök, hogy végre rádöbbent. Megtudhatnám, hogy mit mondod az én kicsikém Önnek erre? Mert ha visszautasította a szerelmét, akkor becsapta, ez biztos. Higgyen nekem. – mosolygott az asszony

• Egyáltalán nem utasított vissza. Azt mondta, hogy szeret engem. – mosolygott Edward is

• Ennek nagyon örülök – lelkesedett Marie mama – Csak meg ne bántsa, mert akkor velem gyűlik meg a baja!

• Sosem bántanám. – biztosította Edward

• Nagyon helyes – mosolyodott el újra az asszony – Akkor én most megyek is, és beszerzem a szükséges gyógynövényeket. Addig is, velük marad?

• Természetesen. Oh, Asszonyom még valami.

• Igen?

• Két tanítványomat ide fogom hívni. Ms. Swan is beleegyezett. Hárman tökéletes biztonságban tudjuk tartani az egész birtokon, és így akkor sem lennének egyedül, ha vadásznom kell. Nem kell tőlük tartania, csak állatokat esznek, ahogy én is és nagyon barátságosak is.

• Rendben. Ha Ön mondja, akkor elhiszem. Akkor előkészítek két vendégszobát, és ha nem gond elmondom Mr. Stevens-nek is, hogy vendégeink érkeznek.

• Természetesen Mr. Stevens-nek is tudnia kell róla. Bár szerintem még örülni is fog ennek a hírnek. – vigyorgott Edward

• Igen, az lehetséges. Csak a tanítványai se füllentsék el neki, hogy maga olvas a gondolatokban – mosolygott Marie mama is.

• Ne féljen, nem fogják elmondani senkinek sem.

• Akkor megyek és beszerzem a szükséges növényeket.

• Rendben, köszönöm.

Marie mama elindult a gyógynövényekért. Edward pedig bement a szobába, leült az ágy szélére és onnan figyelte, ahogy Isabella és Lili alszik. Úgy tíz perce ücsöröghetett ott, amikor Isabella nyöszörögni kezdett, aztán pedig egyre nyugtalanabb mozdulatokat tett, mintha el akarna lökni magától valakit, de nem tudja. Edward rögtön rádöbbent, hogy nyilván rémálma van és finoman keltegetni kezdte. A lány riadtan nyitotta ki a szemeit, és reszketett. Edward óvatosan magához ölelte és simogatni kezdte a hátát és a haját, ahogy azt a kis Lilitől tanulta nemrég.

• Csss. Nincs semmi baj. Csak rosszat álmodott. – suttogta a lány fülébe.

• Tudom, csak olyan valóságos volt. – mondta Isabella már kicsit megnyugodva.

• Arról az undorító vámpírról álmodott. Igaz?

• Igen, de semmi baj, már jobban vagyok. Máskor is álmodtam már rosszat.

• Nem lesz semmi baj. Soha többé nem fog Önhöz érni egy ujjal sem, ezt megígérem. – mondta Edward határozottan.

• Tudom, bízom Önben.

• Én nagyon saj….- kezdte Edward, de Isabella belefojtotta a szót

• Nem akarom, megint azt hallani, hogy sajnálja. Utoljára elmondom magának is, ahogy azt Lilinek is többször elmondtam. Nem tehetett róla. Megértette?

• De itt kellett volna lennem, és…

• Azt mondtam, hogy fejezze be az önmarcangolást. Rendben? Ha tényleg szeret engem, akkor inkább idebújik és átölel, mert az nagyon jól esne.

• Rendben. – adta fel Edward a sajnálkozást

Isabella kicsit arrébb csúszott így Edward is elfért az ágyon, miután lefeküdt magához ölelte a lányt. Isabella egyik kezével még mindig Lili kezét fogta a másik kezét pedig Edward kezébe csúsztatta.

• Így sokkal jobb. – suttogta Isabella – És nem akarom többé azt hallani, hogy a maga hibája. Ha még egyszer meghallom, akkor addig fogom püfölni, amíg el nem felejti, és ezt veheti fenyegetésnek is. Értette?

• Igen kisasszony, megértettem – mosolyodott el Edward

Isabella pár percen belül újra elaludt. Edward pedig csendben figyelte az alvó lányokat és egy évszázada először megint úgy érezte, hogy van még remény a boldogságra.