7. fejezet

Miközben Edward ismerkedik a Swan kastély minden egyes kis zugával, hogy felmérje, mik a gyenge pontjai és, hogy esetlegesen hol tud bejutni Benedict észrevétlenül, ha támadni akar, Isabella pedig a szobájában bámulja a plafont és próbál megfeledkezni a kialakult helyzetről, addig Volterrába éppen hazaérkezett a vadászatról Aro hitvese. Jasmin Marcus felesége, aki egyben Claudia legjobb barátnője is lett az évek során rohant barátnője elé.

• Claudia csakhogy megjöttél. Már nagyon vártalak. Aro és Marcus már megint összevesztek, egy fél napig üvöltöztek egymással, aztán Aro elrohant és Marcus pedig bezárkózott a szobánkba. – mondta Jasmin aggodalmasan

• Sejtettem, hogy megint ez lesz. Évforduló van, hiszen tudod. Sosem fognak tudni megegyezni a Cullenekre mért ítélet súlyosságáról.

• De hiszen együtt döntöttek így, mégis már egy évszázada üvöltöznek egymással az Ítélet évfordulóján. Ez már elviselhetetlen. Az örökkévalóságig egymásnak fognak esni ezen a napon?

• Amíg valamelyiket nem sikerül kibillenteni a fene nagy büszkeségéből addig igen. Sőt azt hiszem mindkettőnek engednie kéne egy kicsit. Aro még mindig vívódik, hogy nem vizsgálták ki eléggé az ügyet.

• Tudom. Marcus sem biztos magában, de már csak dacból sem hajlandó meghallgatni Arot és soha nem fog beleegyezni egy második bizonyítékgyűjtésbe. Mindig csak azt magyarázza, hogy „Hiszen a Volturi még soha nem tévedett. Úgyhogy biztosan helyesen döntöttünk akkor is.” – utánozta Jasmin férje hangját

• Két ilyen makacs férfi nincs több a világon ez biztos. Megyek és megkeresem Arot. Biztos megint tombol benne a bűntudat.

• Rendben. Én pedig azt hiszem, hogy kénytelen leszek ebben az évben is betörni a szobánk ajtaját, különben csak az ajtóhoz beszélnék, amíg Marcus meg nem szomjazik, és ki nem jön.

• Sajnálom. Aro legalább nem zárkózik be a szobánkba. – mosolyodott el Claudia

• Nem gond, holnap érkezik az új ajtó. Számítottam rá, hogy ez fog történni. Keresd meg a férjedet. Úgyis csak te tudod megtalálni ilyenkor. Még jó, hogy a világ legjobb nyomkövetőjét vette el feleségül. – mosolygott Jasmin is

• Hasznos a képességem, főleg, hogyha ilyen jól tud bujkálni a Kedvesem.

• Rendben, akkor később találkozunk. Most megyek és elbeszélgetek Marcussal.

• Jól van, én is megyek és megkeresem Arot. Bár sejtem, hogy merre találom.

Azzal Jasmin felrohant a kastély tornyába, ahol a szobájuk volt Marcussal, és megkérte, hogy engedje be. Természetesen Marcus megmakacsolta magát, mint mindig. Úgyhogy Jasmin betörte a szobájuk ajtaját. A férfi dühösen fordult hitvese felé.

• Mégis mit képzelsz? Nem untad még meg, hogy állandóan széttöröd az ajtót? Egyedül akarok lenni!

• Addig nem fogom megunni, amíg ti ketten Aroval úgy viselkedtek minden évben két hétig, mint az óvodások. Miért nem engedsz egy kicsit?

• Azért, mert…- Jasmin gyorsan közbevágott.

• Ha most azt mondod, hogy azért, mert a Volturi még soha nem tévedett, akkor más is össze fog törni nem csak az ajtó.

• Tudod, hogy a bizonyítékok ellenük szóltak. Én is kedveltem Carlislet, de Vittorio megmondta, hogy a Cullenek voltak és Caius hitt neki.

• Igen, Caius hitt neki, de Aro nem, ő csak Caius miatt hagyta annyiban a dolgot, és abban sem vagyok biztos, hogy te hittél-e neki.

• Nekem elég, hogy Caius hitt neki. Zárjuk le a vitát. Kérlek.

• Nem szívesen vitatkozom veled, és ezt te is tudod, de a testvéreteket már nem bántaná, hogyha megkeresnénk Vittoriot és Aro leellenőrizné az állítását.

• Aro megfogadta, hogy sosem fogja megtenni, mert nem akarja felülbírálni a testvérünk szavát. Viszont nem fogok beleegyezni, hogy a Culleneket szabadon engedjük.

• Ezzel nem a fivéretek szavát bírálnátok, hanem legfeljebb Vittoriot. Te is tudod, hogy Caius bizalma azért volt ilyen erős, mert Vittorio volt az egyetlen, akit ő változtatott át. Saját gyermekének tekintette, de mi van, ha kígyót melengetett a keblén?

• Tudod, hogy minden évben egyre meggyőzőbbek az érveid, Szerelmem?

• Ez azt jelenti, hogy gondolkozol a dolgon?

• Talán. – ezt hallva Jasmin férje karjaiba vetette magát és megcsókolta.

• Köszönöm.

• Mit? – kérdezte Marcus értetlenül

• A talán már sokkal jobb válasz volt, mint az a számtalan nem, amit eddig minden évben kaptam.

• Sajnálom, hogy ilyen nehéz velem Kedvesem. – ölelte magához hitvesét újra

• Volt időm megszokni, hogy ilyen vagy. Én is sajnálom, hogy megint betörtem az ajtónkat. – bújt szorosabban férje karjaiba

• Semmi baj, már úgyis untam. Egy éve ugyanaz az ajtó. – kuncogott Marcus.

Claudia eközben a Volterra melletti hatalmas erdőben szaladt hitvese felé. Használhatta volna különleges képességét, hogy Aro nyomára bukkanjon, de pontosan tudta, hogy hol keresse a férjét. Minden évben az erdő mélyén álló kis kunyhóba ment, amit Carlisle-al építettek, hogy barátjának legyen egy saját kis zuga, hogyha nem akar Volterrában lenni. Carlisle általában akkor használta ezt a kunyhót, amikor a város vámpírjai szomjukat oltották és a férfi nem akarta végignézni a mészárlást, megakadályozni pedig úgysem tudta volna. Amikor odaért halkan benyitott és meglátta kedvesét, amint a hatalmas bőrfotelban ül, és arcát két tenyerébe temeti. Odament hozzá, letérdelt elé, majd óvatosan lefejtette a kezeit arcáról.

• Aro?

• Szia Claudia. Örülök, hogy végre hazajöttél.

• Csak két napig voltam távol.

• Nekem többnek tűnt.

• Hogy vagy?

• Csak a szokásos, tudod minden évben így megy.

• Tudom. Ezek szerint, ha jól sejtem már megint nem jutottatok előbbre.

• Nem igazán. Marcus még mindig nem akarja, hogy felülvizsgáljuk az ügyet. Olyan makacs, nem tudja elképzelni, hogy talán tévedtünk.

• Ez igaz, de mégis hogyan akarod felülvizsgálni a kérdést, ha nem akarod megtalálni Vittoriot.

• Úgy, hogy megkeressük Carlisle-ékat és kiássuk őket, ha őt érintem meg, abból is kiderülne, hogy felelős-e. Így nem kéne megszegnem a fogadalmam.

• Ha egyikőtök sem fog engedni, akkor soha nem lesztek biztosak az igazságban. Marcus pedig nem fogja hagyni, hogy a te módszereddel csináljátok. Ezzel szemben, ha Vittoriot érintenéd meg, azt meg lehetne vele beszélni és, ha hazudott rögtön ítélkezhettek is felette.

• Nem szeghetem meg a fogadalmam.

• És ha Marcus így beleegyezne a dologba? Akkor sem érintenéd meg Vittoriot, vagy akkor túllépnél a büszkeségeden?

• Ha a testvérem is ezt akarná, akkor lehet, hogy megtenném.

• Ez most tényleg egy lehet volt? Mondhatni egy talán?

• Igen. Nagyon meggyőző tudsz lenni, ha akarsz, Szerelmem. – ölelte magához Claudiát.

• Igyekszem. Bár tény, hogy elég nehéz eset vagy, de már volt időm hozzászokni.

• Sajnálom.

• Semmi baj. Tudom, hogy nehéz döntéseket hoztál világ életedben.

• De vajon helyesek voltak-e azok a döntések.

• Hányszor érezted ezelőtt helytelennek a döntésedet?

• Csak ebben az egy esetben nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem.

• Akkor lehet, hogy most az egyszer valóban tévedtél. De ezt csak akkor tudhatjuk meg, hogyha végre megbeszélitek a dolgot Marcussal.

• Tudom, hogy igazad van, de mi van, ha tényleg tévedtem?

• Ennyire félsz attól, hogy egyszer a több mint ezer éved alatt tévedtél? Még a legjobbakkal is megesik.

• De nem akárkivel kapcsolatban tévedtem, Carlisle a barátom volt.

• Carlisle még mindig a barátod, ha tévedtél, de helyrehozod meg fog bocsátani. Azok alapján a dolgok alapján, amiket meséltél róla, nem hinném, hogy haragtartó lenne.

• Ha csak róla lenne szó, akkor tényleg megbocsátana biztosan, de a családját is bántottuk. Semmi sem volt neki fontosabb soha, mint a családja.

• Ha kiderül az ártatlanságuk, akkor a családját is visszakapja.

• Lehet, de nem csodálkoznék, ha többé még csak látni sem akarna. Egy évszázada van kínok között a föld alatt.

• Kedvesem, túl sok már itt a ha. Szerintem menjünk vissza a kastélyba és próbáljatok beszélni Marcussal.

• Marcus nem rég vadászott. Két hétig ki sem fogja dugni az orrát a szobájából.

• Lehet, hogy nem, de ajtaja nincs a szobának az biztos. Úgyhogy tudsz vele beszélni.

• Tehát Jasmin haragszik ránk. Nem csodálom.

• Nem haragszik. Inkább aggódik értetek, ahogy én is.

• Meg sem érdemlünk Titeket. – mosolyodott el Aro

• Kaptok még esélyt, hogy kiérdemeljetek.

• Ha nem lennél a feleségem most elvennélek. – mosolyodott el Aro

• Ha nem lennék a feleséged hozzád mennék. – vigyorgott Claudia – de most menjünk vissza, szerintem már Jasmin is beszélt Marcussal.

• Rendben, menjünk vissza. Remélem, hogy most meg tudunk egyezni a testvéremmel.

• Csak mond el neki, hogy hajlandó vagy megérinteni Vittoriot. Szerintem ez ellen nem lehet kifogása még Marcusnak sem.

• Jól van, megpróbálom, de ha beleegyezik is. Ki tudja, hogy mikor találjuk meg Vittoriot. Hiszen bárhol lehet a világon.

• Pár hét alatt meg lesz az a vámpír, akárhol is van a világon. – nézett férje szemébe Claudia – Kinek a felesége a világ legjobb nyomkeresője?

• Nem, Szerelmem. Ez nagyon veszélyes, ha Vittorio hazudott, akár bánthat is. Nem foglak téged küldeni. Akármennyire is különleges vagy.

• Nem kell küldened, én vállalkozom a feladatra. Most pedig menjünk. Még beszélned kell a fivéreddel.

• Rendben, de arra, hogy ki megy Vittorio keresésére, ha Marcus beleegyezik, még visszatérünk.

Azzal Aro megfogta Claudia kezét, kivezette a kunyhóból és futásnak eredtek a kastély felé.