Something New
Valami Új


1.fejezet

"Szaladok...Futok..Valaki követ! Meg fogok halni, egy szakadék áll előttem..Segítség, valaki segítsen! A perem szélén állok..Le fogok ugrani! Nem hagyom, hogy az a sötét alak öljön meg! Inkább magam teszem! Két kéz megfogta a kezem, egyik a balt másik a jobbat,a bal kéz fogás jéghideg volt, és erős. A jobb kéz meleg volt, és ugyanolyan erős mint a bal.."
- Gwen..Gwen ébredj megérkeztünk! - szól Charlie. Charlie a nagybátyám, Los Angelesből költöztem ide, Forksba. Nem is tudom, szívesen-e vagy nem. Régen voltam itt, még 10 éves lehettem? Bella még nem lakott itt. A kocsi ablakán kinézve láttam Bellát, ahogy a feljárón áll, és volt vele két ismeretlen ember is. Egy igen helyes srác, és egy lány. A hajamat igazgattam meg egy kicsit majd megszólaltam.
- Oh, azt hiszem elaludtam.
- Semmi gond! Nézd csak Belláék már várnak.
- Belláék? Ők kik?
- Cullenék. Bella barátja, Edward, és a testvére, Alice.
- Hmm..Edward..
- Mi az?-vigyorgott- Valami nem tetszik?
- Ez a név..annyira..nem is tudom..érdekesen aranyos..
Ekkor Edward kint felnevetett nem értettem min, talán meghallotta? De elég messze állt tőlünk. Bella jött oda a kocsihoz és kinyitotta az ajtót.
- Szia Gwen! -megölelt- Annyira jó, hogy itt fogsz lakni velünk!
- Szia! Aha..
- Bella ne fojtsd meg! Hagyd egy kicsit élni még!- nevette Charlie.
- Oké, oké. Csak régen láttam. Hogy vagy? Milyen volt az út? - közbe a csomagtartóból vettük ki a cuccaimat.
- Ömm.. Fárasztó volt..
- Értem a célzást, egy meleg fürdő és egy alvás sokat segítene, nem igaz?-mosolygott, miközben a ház felé mentünk.
- Ja, igen! Az remek lenne.
- Szia! Alice Cullen vagyok! Üdvözöllek Forksban!
- Szia! Gwen..Gwen Duckey.
Felmentünk a lépcső a szobám felé.
- Hát ez lenne a szobád! - mutatta Bella,az ajtóval szemben volt az ágyam. Balról egy ablak, és jobbról egy szekrénysor. Az ablak mellett volt az íróasztalom.- Mit szólsz?
- Igazán takaros! Köszönöm!
- Hát, akkor hagylak kipakolni az én szobám szembe van a tiéddel! Ha kész vagy gyere be nyugodtan rendben?
- Oké.
Kimentek és én bent maradtam a szobámban, leültem az ágyam szélére és körbenéztem. A szobám falak világos kék árnyalatú volt. Az elrendezés, adott egy nagyobb helyet az ajtó előtt. Kezdtem kipakolni a cuccaimat. A ruhákat betettem a szekrénybe, a könyveket a polcomra. Amikor kész voltam kicsit ledőltem az ágyamra. Nem tudom, hogy hogyan de elaludtam. Csak a szobám ajtaján lévő kopogásra keltem fel.
- Bejöhetek?- egy idegen hang volt a számomra.
- Persze, gyere.
- Szia!- egy 180 cm körüli fiú állt az ajtó előtt, rövid fekete haja volt.- Jacob Black vagyok, Charlie küldött fel hozzád, hogy beszélgessünk egy kicsit.
- Szia! Én Gwen vagyok! Belláék?
- Elmentek. Aludtál?
- Aha, elaludtam. - Jacob leült az ágyam szélére.
- Nem akartalak felébreszteni.
- Nem, semmi gond. Úgyis fel kellett volna ébrednem. Vacsora meg ilyenek..
- Milyenek találod Forksot?
- Idegenek!- mosolyogtam. Ő is visszamosolygott.
- Hülye kérdés volt..bocs.. - olyan meleg volt a szobámba hirtelen.
- Dehogy..Olyan meleg van itt, nem érzed? - Zavarban volt. Elpirult.
- Meleg? Dehát kint esik az eső!- az ablakhoz mentem elhúztam a függönyt. Igaza volt esett az eső.
- Oh..Akkor csak én érzem úgy.
- Jake, gyere menjünk! Hagyjuk pihenni az újoncot - szóltak lentről.
- Azt hiszem mennem kell..- felállt és az ajtó felé ment- Te nem jössz le?
- De.- követtem őt a lépcsőn, Bella ajtaja csukva volt.
- Szia Gwen! Billy Black vagyok! Jacob apja, és Charlie őrült barátja!- nevetett.
- Szia Billy!
-Hát, akkor menjünk Jake..Jó éjt nektek! - kezet fogott Charlieval, majd rám mosolygott.
- Rendben Bill! Gyertek minél hamarabb át!- az ajtó felé kísérte a tolókocsival Billyt. Én Jacobbal sétáltam az ajtó felé.
-Hát..akkor szia Gwen! Aludj egy jót! Rád fér! - vigyorgott.
- Heh! Köszi Jacob!- és a karon vágtam- ennyire rémesen nézek ki?
- Ó..Ennél jobban nem is nézhetnél ki!- összenéztünk és felnevettünk, ő sem gondolta komolyan.
- Holnap átjössz? - hirtelen az erdő felé meredt- mit látsz ott?
- Semmit! Hát, nem tudom jó ötlet-e lenne.
- Miért?
- Nem vagyok jóba Bella barátaival.
- Oh..Hát..Sajnálom..öö..
- Semmi gond Gwen!- mosolygott-  Majd megoldjuk! Ők sincsenek mindig itt! Nem igaz?
- Lehet! A megoldás az mindenképp jó volna!- rám mosolygott.
- Szia!- beszállt a furgonba és elhajtott.
- Hát - szólalt meg Charlie befelé menet- elmentek. Nem vagy éhes?
- Egy kicsit - rám nézett - nagyon - vigyorodtam el.
- Összeüttök valamit.
- Hagyd csak! Elmegyek kajáért!
- Nem szoktam belerakni mérgező cuccokat..- nevetett.
- Nem is azért, csak nem akarom, hogy megégesd magad!- vigyorogtam rá.
- Rendben, menj és hozz valamit! Vidd a kocsimat! Vagy mehetsz a Belláéval.
Felvettem a kabátomat, és beszálltam Bella kocsijába.
- Hogy kell ezt elindítani? - motyogtam magamban.
- Kétszer kell kuplungolnod!
- Uhh.. Te jó ég! Megijesztettél Jacob!
- Bocsi - vigyorgott- nem akartalak! Hova lesz az út?
- Hozok kaját! Nem akarsz eljönni velem?
- Szívesen! De én vezetek, rendben? - megint vigyorgott.
- Nem mennék neki az első fának!
- Jogsi?
- Jó te vezetsz! - ezen elkezdett nevetni, néztem ahogy vezet. Az arcát, hogy milyen arányos. Rám nézett.
- Itt vagyunk!- szólt rám.
- Ohh, mindjárt jövök!- kiszálltam és bementem a boltba. Vettem néhány dobozos kaját,-amit a mikróba simán elő lehet melegíteni.- zöldséget, gyümölcsöt. Charlie nem valami konyhatündér. Mikor visszaértem Jake a kocsi oldalának támaszkodott és az erdő felé bámult megint.
- Mi van ott?- néztem kíváncsiskodva az erdő felé.
- Semmi! Na menjünk, Charlie már vár!
Az úton többször is az erdő felé nézett. Mit láthatott ott? Nem értettem miért csinálja ezt. Amikor hazaértünk, egy szürke Volvo állt a ház előtt.
- Jobb ha én most megyek!- szólalt meg végül.
- Ahogy gondolod! De velünk ehetnél!
- Nem nem..Most nem lehet..Vigyázz magadra Gwen!- a kezemre tette a kezét és megszorította, kiszállt és eltűnt az erdőbe.
- Oké!- motyogtam az erdő felé, mintha halhatná.
Az ajtó kinyitása nehezen ment, a kezembe volt minden.
- Szia! - nyílt ki az ajtó, Bella volt az.
- Ohh! Szia! Köszi szépen! - mondtam miközben a konyha pultjára pakoltam le a cuccokat. A kabátomat felakasztottam a fogasra. Bellával elkezdtük csinálni a vacsit.
- El tudtad vezetni a furgont?- kérdezte, közbe pakolta el a zöldséget.  
- Nem igazán, Jake vezetett helyettem.
- Oh- nézett fel rám- itt volt Jake?
- Aha. Nem engedte, hogy vezessek, szerintem félt, hogy egy fának ütközünk vagy valami ilyesmi... - rá vigyorogtam, ő meg vissza,
- Nincs még jogsid?
- Szeretnék, LA-ba már le akartam tenni de apu nem engedte, mivel úgyis ide jövök és nem lett volna rá idő. - megforgattam a szemeimet.
- Ja, értem. Majd itt leteszed. Remélhetőleg csonttörés nélkül. - rám vigyorgott.
- Nem vagyok annyira ügyetlen!- felnevettem- De azért életbiztosítást kötök előtte.
A kaját bedobtam a mikróba, 3 elő melegített "mirelitett". Utána megterítettem.
- Charlie! Kész a vacsi gyere enni! - szóltam a konyhából be a nappaliba.
Amikor bejöttek meglepődtem nem egyedül volt, vele volt Edward is. Szóval övé a Volvo. Most vettem észre milyen fakó a bőre. A szeme pedig aranybarna? Gyönyörűek.
- Rád nem számítottam!- szóltam zavartan- Mindjárt teszek neked is be kaját!
- Ő nem kér!- szólalt fel Bella.
- Nem szereted a mirelitett?
- Nem nem azért!- mondta most Edward, Bellát megelőzve- Aranyos vagy és kedves tőled, de én nem vagyok éhes! Mielőtt eljöttünk volna én már vacsoráztam.
- Ohh - szóltam, és elnéztem a szeméből- Értem!
Leültünk és ettünk, Bella hamar kész lett, Edwarddal felmentek az emeletre.
- Ne foglalkozz Edwarddal, ő sosem eszik itt! - mondta Charlie.
- Sose?
- Sose.
- Sose éhes?
- Amikor itt van sose.
- Inni sem iszik?
- Nem, nem láttam. Próbálom kedvelni őt, de mikor itt van, olyan furcsa érzés fog el. Főleg mikor a szemébe néz..
- Nézel - fejeztem be a mondatot- A szemei nagyon szépek. Észrevetted milyen élénken aranybarnák? Mikor megjöttünk a reptérről, feketének tűntek. - morfondíroztam- Furcsa.
- Gwen, ne törd magad. Edward furcsa gyerek. Meg kell szokni. - vigyorgott- És? El tudtál indulni a furgonnal?
A szemeimet forgattam, és felálltam. - Jake vitt el.- ettől még nagyobb mosoly volt az arcán. - Jake?
- Jake. - mosolyogtam vissza - Most megyek lefürdök és alszok egyet.
- Rendben. Jó éjt Gwen.
- Neked is Charlie.
Lefürödtem, a szobámban átöltöztem. A hajamat szárítottam, amikor észrevettem, hogy nincs itt a zöld kis táskám. Bella szobájában maradt. Kellemetlenül bekopogtam, tudván, hogy Edward is ott van.
- Gyere!- suttogta Edward.
- Csak a .. -suttogtam, de ő a kezembe adta a táskámat.
- Tessék- és kijött velem a szobából, és becsukta halkan az ajtót.
- Köszi, de honnan tudtad? - értetlenkedtem.
- Megérzés- itt elvigyorodott- Bella mondta, hogy át akarja vinni, de elaludt.
- Ohh- vigyorogtam rá- így értem már.
- Mit szólsz az ajándékodhoz?- kérdezte nekidőlve a falnak.
- Mi..Milyen ajándéknak?
- Charlie még nem adta oda?- kérdezte, majd lesütötte a szemét, és válaszolt helyettem- Nem.
- Ajándék? Mégis mi lenne az?
- Az ajándékot nem szokták elmondani- mosolygott rám.
Megforgattam a szemeimet.- Ne már..-nyögtem.- Nem vagyok kisgyerek.
- Attól még érvényes rád, a törvény.- vigyorgott, és a szemembe nézett, kb. 20 percig állhattunk így, egymás szemébe nézve mikor Charlie a lépcsőnél ránk szólt.
- Edward segítenél odaadni Gwen ajándékát?- Edward még mindig a szemembe nézett.- Persze Charlie. - Én ekkor levettem róla a szemem és Charlie-ra néztem, ő zavarodva tanulmányozta mi is történt itt. Majd rám mosolygott.
- Kapsz ajándékot is!
- Welcome ajándék?- vigyorogtam rá.
- Welcome ajándék.
Edward lement a lépcsőn és egy nagy dobozt hozott fel letette elém.
- Nem lenne jobb a szobámban? - kérdeztem tőle.
- Igazad van - vette fel a dobozt, mintha csak egy pihe könnyű toll lenne- ott jobb lenne.
Bevitte a szobába és letette az ágy elé. Charlie nem jött fel, lentről mondta, hogy nyissam ki és ne köszönjek meg.
A csomagolás egyszerű zöld színű volt. Elkezdtem tépni a csomagolást. A doboznál megakadtam nem bírtam, gyenge voltam.
- Segítsek?- térdelt mellém Edward.
- Jó lenne- mosolyogtam. Egy pillanat alatt kibontotta.
- Nézd meg mi van benne.- mosolyogta.
- Te tudod mi van benne? Ugye?
- Igen! De nem mondom meg, mikor már csak egy lépésre vagy tőle, hogy megtud- nevette.
Belenéztem egy tv-t láttam.
- Na? - kérdezte.
- Azt hiszem egy tv.
- Csak hiszed? - mosolyogta.
- Hát, a tetejéből gondolom ezt.
- De hülye vagyok, bocs. - és kivette a dobozból- hova szeretnéd, hogy tegyem?
- Ott pont jó lesz- mutattam a szekrényem melletti kis szekrényre, odavitte és bedugta a vezetéket a konektorba.
- Most teszteljük- bekapcsolta, jól működött.
- Köszi szépen- mondtam neki a tvt bámulva.
- Szívesen- éreztem a tekintettét rajtam.
- Mi az?- kérdeztem 10 perc múlva, de nem néztem rá.
- Öö..Semmi. Most megyek, hallom Bella felébredt. - erre a kijelentésére rá néztem.
- Hallod?- zavarnak látszott.
- Te nem tudod, hogy mi mik vagyunk?- a szemembe nézett.
- Cullenék? - amikor ezt megkérdeztem felnevetett.
- Bellát kérdezd.- felállt és kiment, mielőtt még visszatarthattam volna.
Néztem még egy kicsit a Tv-t, de nem nagyon értettem miről is szól a film. Edwardon járt az agyam, hogy értette azt, hogy "mi mik vagyunk?". Aztán kikapcsoltam és aludni mentem. Nem számítottam rá mi vár az álmomban..megint.