Prológus

A bálok és fényűző udvartartások korában járunk. A vámpírok létezése immáron nem titok a világ előtt, ám már alig maradt belőlük néhány szerte a világon és kilétüket homály fedi. Egykor rengetegen jártak a földön, de egy végzetes tragédia folytán szinte az összes vámpírt felkutatták és lemészárolták, nem tettek különbséget civilizált vámpírok és nomádok között. Egyetlen vámpírcsalád maradt meg, amelyik kiirtotta az összes többit, ez pedig nem más volt mint a Volturi, akik Volterrában élnek még mindig, de ők sem úszták meg veszteség nélkül a mészárlások során elvesztették a harmadik fivért, Caiust. De hogy hogyan is történt mindez?

100 évvel korábban

Egy kétségbeesett vámpírnő érkezik Volterrába a vezető vámpírcsalád udvarába, a neve Claudia. Miután nem tágít elvezetik az uralkodó hármas színe elé, akik név szerint Aro, Marcus és Caius.

• Hogy merészeltél bejelentés nélkül színünk elé merészkedni? – kérdezte Aro.

• Uraim szörnyű dolog történt, hatalmas veszélybe került a titkunk.

• Az lehetetlen azt látnunk kellett volna, előttünk nincsenek titkok! – köpte Caius.

Természetesen ekkor Caius még nem is sejtette, hogy saját embere hozza a borzalmat fajtájuk számára. Akkoriban Caius vakon megbízott szolgálóiban, és akik hozzátartoztak, azokat Aronak szigorúan tilos volt megérintenie. Aro nem értette, hogy miért van ez így, de engedett testvére kérésének és nem kutakodott, úgy gondolta Caiusnak biztosan jó oka van rá, ha ezt kéri, és miért ne bízna a saját fivérében. Caius nem vallotta be, de gyakorta, ha testvére döntése nem tetszett neki bizonyos ügyekben, mondjuk úgy, hogy a saját kedvére fordította az eseményeket, ezért tiltotta meg a kutakodást testvérének, nehogy rájöjjön, de mindeközben arra nem gondolt, hogy őt is elárulhatják.

• De Uram, szörnyű dolgok történnek. Európa szerte mindenhol új faj felbukkanásáról kezdenek suttogni. Félvérek, akiket vámpírok nemzettek.

• Ne beszélj örültségeket, hiszen ez lehetetlen. – mondta Caius.

• Én is azt hittem Uram, de aztán meggyőződtem róla, hogy igazak a hírek.

• Tehát magad is láttál már ilyen félvért? – kérdezte Aro.

• Igen, ha kívánja megmutatom. – emelte fel kezét Aro felé a lány, hiszen ismerte a vámpír képességét.

Aro odasiklott a lányhoz és megfogta annak kezét, hirtelen egy gyönyörű lányt látott, akinek szemei smaragdzöldek, haja tűzvörös, bőre fehér mint a márvány, teste tökéletes. Aztán egy másik kép villant a szeme elé. Ezúttal egy fiú, akinek szintén tűzvörös volt a haja, a szeme barna, a bőre, mint a márvány, teste izmos és kidolgozott.

• A lány igazat beszél fivérem. Már csak azt nem tudom, hogy ez hogyan történhetett. Hiszen ezek a félvérek kifejlett példányok vajon hol rejtőzködtek eddig, és hogyan nem szereztünk róluk tudomást. – döbbent meg Aro

• Nem tudom Uram, mintha csak a semmiből kerültek volna elő. Egy hét alatt csupán amíg ideértem százakról suttogtak. És jómagam is láttam közülük elég sokat. Nem rejtik el a természetüket, az egyikük nyíltan a falu közepén támadott és ivott, fényes nappal.

• Akkor ezek a félvérek egyértelműen a lebukásunkat veszélyeztetik. El kell pusztítanunk őket, hogy írmagjuk se maradjon, ameddig még lehetséges és azok az emberek sem maradhatnak életben, akik látták őket, hogy ne járjon el a szájuk. – mondta ki véleményét Caius.

• Attól tartok, hogy igazad van Caius. – jelentette ki Aro szomorúan.

Aro nem volt híve a végleteknek és nem szerette a mészárlást, ha nem volt muszáj megtenni, de ezúttal be kellett látnia, hogy nincs más út.

• Akkor cselekedjünk tüstént! Először is derítsük ki, hogy ki vagy kik állnak a háttérben. – mondta Caius.

• Rendben. Kérlek Caius utasítsd a felderítődet Vittoriot, hogy derítse ki kik idézték elő a vészt. – mondta Aro

Vittorio különleges képessége az volt, hogy meg tudja állapítani azt, hogy ki áll az effajta összeesküvések mögött. Ilyenkor vegetatív állapotba kerül egy ideig és mire újra magához tér képes megmondani, hogy hogyan is történt az összeesküvés, ki ellen irányul és ki idézte elő. Caius hívatta hát Vittoriot, és utasította a helyzet feltárására. Így hát Vittorio tette amit Ura parancsolt neki. Fél napig nem volt magánál ennyi ideig tartott még végigpörgette az események pontos vonalát, majd hirtelen magához tért és csak ennyit mondott:

• A Cullenek a felelősek Uram! Az a tervük, hogy így törik meg a Volturi család hatalmát és átveszik az uralkodó pozíciót.

Döbbent csend lepte be a helyiséget. Aro kiáltása törte meg a csendet.

• Nem, az lehetetlen. Biztosan tévedtél, ők sosem tennének ilyet. Mind ismerjük Carlisle-t. Soha nem fordulna ellenünk, ráadásul ő békés lény, sosem tenne ilyet már csak azért sem, mert rengeteg ártatlan életbe is kerülne, amit a lelkiismerete nem viselne el. – tiltakozott.

• Sajnálom Uram, de ezt láttam. Carlisle úgy gondolja, hogy egyszeri nagyobb veszteség még elfogadhatóbb, mint az amennyit táplálkozik a Volturi udvartartása. – mondta Vittorio.

• Nem, hazudsz. Add a kezed és mutasd, hogy mit láttál! – mondta Aro.

Vittorio felemelte kezét Aro felé, aki elindult, hogy megérintse, amikor hirtelen Caius termett közöttük.

• Vittorio a legmegbízhatóbb emberem, én magam változtattam át. Sokkal inkább bízom benne, mint Carlisleban, hiszen őt már csaknem ötven éve nem láttuk. Az is bizonyítja, hogy Vittorio nem hazudik, hogy rögtön készségesen feléd nyújtotta kezét. – köpte Caius.

Aro elgondolkodott néhány percre, majd hátrébb lépett.

• Rendben fivérem, mondasz valamit. Bocsássatok meg! De ezt nem tudom elhinni Carlisleról. – mentegetőzött Aro.

• Semmi baj, Aro. Tudom, hogy milyen közel áltatok egymáshoz. – mondta Caius.

• Itt az ideje, hogy felkészüljünk és elinduljunk kiirtani a félvéreket és mindenkit, aki az utunkba merészel állni. – mondta Aro.

• Igazad van testvérem. Készüljünk fel és igázzuk le őket egész Európában. – helyeselt Caius.

• Rendben, intézzük el ezt, és a Culleneknek is bűnhődniük kell. – szólalt meg végre Marcus is.

• Tudom, de akkor sem akarom elhinni, hogy Carlisle ezt tette. – hajtotta le a fejét Aro.

Összeszedték az összes vámpírt Volterrában és nekiindultak a kontinensnek, Claudiát is magukkal vitték. Őrült hiénákként irtottak ki mindent és mindenkit, aki csak kapcsolatba lépett a félvérekkel. Így történt, hogy az összes félvér, és az összes Európában élő vámpír is elpusztult, valamint azt a néhány falut is kiirtották, akik belecsöppentek ebbe a világba. Nem is sejtették, hogy közben Vittoriot majd szétvetette az elégedettség, hiszen ő volt az, aki előidézte a bajt. Ő volt az, aki nyolc évvel ezelőtt Európa szerte nőket tett magáévá, majd a félvéreket összegyűjtötte és néhány nomád vámpírral kiképeztette, hogy a Volturi ellen fordítsa őket. Mindezt csupán azért, mert elege lett a szolgasorsból. Pontosan tudta, hogyha a Culleneket állítja be bűnbaknak akkor Caius rögtön mellé fog állni, hiszen sosem kedvelte a vegetáriánus családot. Így történt hát, hogy a vámpírok száma erősen lecsökkent a világon, hiszen a legtöbb fajtársuk Európában élt. Alig maradt néhány vámpírcsalád szerte a világon és néhány nomád horda. A csata azonban nem várt veszteségekkel járt. Sokkal többen pusztultak el a Volturik közül, mint valaha is gondolták volna. A legnagyobb veszteség maga Caius volt, akit egy óvatlan pillanatban a félvérek magukkal ragadtak. Miután bevégezték a feladatot hazatértek, de így is életben maradt pár ember, akik tudomást szereztek a vámpírok létezéséről, ami futótűzként terjedt a világon. A Caius elvesztése miatti fájdalomban Aro és Marcus örökös kínszenvedésre ítélte a Cullen családod. Az ítélet végrehajtására Vittorio önként jelentkezett néhány másik vámpírral. Aro beleegyezett a kérésbe, hogy miután bevégezték a dolgukat nem kell visszatérniük a Volturihoz, hanem élhetik a maguk életét, csak üzenjék meg, hogy a Cullenek megkapták a büntetést. Testvére iránti tiszteletből Aro megfogadta, hogy sose fog olvasni Vittorio gondolataiban, így sosem tudták meg, hogy mi történt valójában. Az áruló tehát elindult néhány másik vámpírral, az egyik közülük Anton volt, aki képes volt összezavarni a képességeket így Alice nem láthatta, hogy mekkora bajban is van a családja. Amikor odaértek elkapták a Culleneket és mindegyiküket egy-egy acél koporsóba zárták és jó mélyen elásták őket a földben egy hatalmas erdő közepén Forks mellett. Mind a hat Cullenre ez a sors várt, örökké szomjazva és kínok között a párjuk nélkül a föld alatt. Dolguk végeztével megjelentek Vittorio társai, akik segítettek megölni a Volturi embereit, akik vele jöttek. Vittorio kicsit csalódott volt, mert nem tudta elérni célját, hogy kiirtsa a Volturit, de legalább megúszta, úgyhogy barátaival Jamessel és Victoriával elhagyták Forksot. A Volturinak pedig Vittorio megüzente, hogy a feladat bevégeztetett. Nem is sejtették, hogy hét Cullent kellett volna keresniük. Edward Cullen ugyanis, aki az évek során szintén kiváló orvossá vált, az Amazonas mentén volt önkéntes gyógyító és fogalma sem volt róla, hogy mi történt a távollétében. Csupán hazaérkezése után szerzett róla tudomást, hogy mi történt, kiolvasta egy vámpír gondolataiból az eseményeket, amik távollétében történtek, de a vámpír akitől információt szerzett rosszul tudta, így Edward azt hitte, hogy a családja halott. Ezért nem is kereste őket. Első gondolata az volt, hogy megkér valakit, hogy küldje őt a családja után, de aztán eszébe jutottak apja szavai, amit az átváltozása után mondott neki. „Amíg egy Cullen is jár a földön az állatvéren élő vámpírok sose lesznek egyedül.” Így hát nevet változtatott, hogy ne találják meg, de szívében mindig Cullen maradt és segített a vegetáriánus vámpíroknak, de soha senkit nem engedett közel magához. Magányosan éli életét abban a hitben, hogy családja meghalt. A mai napig járja a világot Edward Masenként.